Gyakran szálltál szívembe, merre mentél,
Hogy nem lelek e szörnyű fájdalomban
Egyebet a meddő, mély gyötrelemnél?
Most Téged várnak és Benned remélnek,
A csodálatos földi születésnek
Meleg és fénylő ünnepnapjain.
Szívébe szállnál újra, égi gyermek,
De nem vagyok én méltó erre, nem.
S halálra fáradt lelkem szenvedésit
Írd mind az ő javukra, Istenem!
Kreatív sarok ajánló
Azzá lett, amik mi vagyunk, hogy azzá tudjon tenni minket, ami ő.
Alexandriai Szent Atanáz
A menny itt van mindenütt a földön, ahol az embereket eltölti az Isten,
a felebarátok és az önmaguk iránti szeretet.
Bingeni Hildegard