Gyakran szálltál szívembe, merre mentél,
Hogy nem lelek e szörnyű fájdalomban
Egyebet a meddő, mély gyötrelemnél?
Most Téged várnak és Benned remélnek,
A csodálatos földi születésnek
Meleg és fénylő ünnepnapjain.
Szívébe szállnál újra, égi gyermek,
De nem vagyok én méltó erre, nem.
S halálra fáradt lelkem szenvedésit
Írd mind az ő javukra, Istenem!
Kreatív sarok ajánló
sírásra görbült a szánk
mikor a legszebben akartunk énekelni
gyáva lett bennünk az öröm
ahogy boldogok akartunk lenni
induljunk szívünk dzsungelében
az embert megkeresni
a jóságot még ma
el kéne kezdeni
óh bennünk fénylő csillag
merj már megszületni
A plébános a szentmise után sekrestyéséhez:
– Amikor felmentem a szószékre, még azt sem tudtam, miről fogok beszélni.
Mire a sekrestyés: – Kedves plébános úr, mi még akkor sem tudtuk, miről beszélt, amikor lejött onnan.















