Negyven napig még a földön maradt.
Járt-kelt a zöldben, megfürdött a fényben,
Szívében érezé a szent tavaszt.
A gyermekek közt játszott és mesélt,
Virágát derűs homlokára fonta,
Ujjongva mondta: Ó élet, te szép!
Negyven napig még a földön maradt.
Ragyogó lelke távol ködbe látta
A koponyák hegyét, az árnyakat.
Egy orgonavirágos hajnaltájon
Oly könnyű lőn a teste, mint a fény
S elszállt némán a mennybe, mint egy álom.
Kreatív sarok ajánló
Édesanya ebéd után nagy szelet csokit ad Szepi Peti bátyjának.
– Oszd el az öcséddel keresztényhez méltóan!
– Azt, hogyan kell csinálni?
– Úgy, hogy a nagyobbik részt neki adod.
– Akkor ossza el ő keresztény módon!
A keresztnek felső ága égre mutat, nagy örömhírt tudat: „itt van a te utad” a kereszt két karja a légbe szétszalad, rajta sovány kezek tört vért virágzanak: „vigyázz: őr a lélek, de a test megszakad, kétfelé visz ösvény s te...
Olyan volt, mintha egy hangot hallottam volna a magasból:
Én vagyok az erősek tápláléka, növekedj, és egyél belőlem!
De nem fogsz engem testi eledelként magaddá alakítani,
hanem te alakulsz át, és olyan leszel, mint én.
Szent Ágoston
