Negyven napig még a földön maradt.
Járt-kelt a zöldben, megfürdött a fényben,
Szívében érezé a szent tavaszt.
A gyermekek közt játszott és mesélt,
Virágát derűs homlokára fonta,
Ujjongva mondta: Ó élet, te szép!
Negyven napig még a földön maradt.
Ragyogó lelke távol ködbe látta
A koponyák hegyét, az árnyakat.
Egy orgonavirágos hajnaltájon
Oly könnyű lőn a teste, mint a fény
S elszállt némán a mennybe, mint egy álom.
Kreatív sarok ajánló
Egy asszony azt állította, hogy látomásaiban rendszeresen megjelenik neki Isten. Elment tehát püspökéhez megbeszélni a dolgot, aki, mint jó elöljáró a következőket mondta. – Kedvesem, lehetséges, hogy mindaz, amiben Ön hisz, csupán illúzió. Meg kell értenie, hogy püspöki hivatalomnál fogva...
Te soha többé nem lehetsz nyugodt, s nem lesz tiéd a nyárspolgári béke, mert beléd hullott az Isten vetése és azt kitépni nem lehet, ‒ vagy nem mered, mert érezed, hogy éned jobbik része. Azt megteheted, hogy sohasem kapálod, hogy...
Krisztus követése mindig azt is jelenti, hogy van bátorságunk az árral szemben úszni.
XVI. Benedek pápa
