Negyven napig még a földön maradt.
Járt-kelt a zöldben, megfürdött a fényben,
Szívében érezé a szent tavaszt.
A gyermekek közt játszott és mesélt,
Virágát derűs homlokára fonta,
Ujjongva mondta: Ó élet, te szép!
Negyven napig még a földön maradt.
Ragyogó lelke távol ködbe látta
A koponyák hegyét, az árnyakat.
Egy orgonavirágos hajnaltájon
Oly könnyű lőn a teste, mint a fény
S elszállt némán a mennybe, mint egy álom.
Kreatív sarok ajánló
Boldogok, akik állandó áremelkedésben élnek, mert ki fog derülni, van-e elvehetetlen kincsük. Boldogok, akik azt hallgatják éjt-nappal, hogy a világ ásványianyag-tartalékai kimerülnek, mert hamar rá lesznek utalva saját erőtartalékaikra. Boldogok, akiknek fülébe az harsog, hogy a bolygó élhetetlenné válik, mert...
Dönti rám a földet-eget, Keddeket és péntekeket, Szívdobogást, lélegzetet, Szárnyashangyából ezreket, Forrásból sistergő vizet, Napsütést, mit a cég fizet, Epret, málnát, diót, banánt, Igent, nemet, biztost, talánt, Csepp kölyköket, cseperedést, Közönyt, sírást és nevetést, Betegséget, egészséget, Összes magyar népmeséket, Bimbót,...
A plébános a szentmise után sekrestyéséhez:
– Amikor felmentem a szószékre, még azt sem tudtam, miről fogok beszélni.
Mire a sekrestyés: – Kedves plébános úr, mi még akkor sem tudtuk, miről beszélt, amikor lejött onnan.
