Negyven napig még a földön maradt.
Járt-kelt a zöldben, megfürdött a fényben,
Szívében érezé a szent tavaszt.
A gyermekek közt játszott és mesélt,
Virágát derűs homlokára fonta,
Ujjongva mondta: Ó élet, te szép!
Negyven napig még a földön maradt.
Ragyogó lelke távol ködbe látta
A koponyák hegyét, az árnyakat.
Egy orgonavirágos hajnaltájon
Oly könnyű lőn a teste, mint a fény
S elszállt némán a mennybe, mint egy álom.
Kreatív sarok ajánló
Ne aggasszon semmi, ne rémítsen semmi,
minden elmúlik, Isten nem változik.
A türelem mindent elér, akié Isten, hiánya nincsen.
Isten elég önmagában.
Avilai Szent Teréz
Olyan volt, mintha egy hangot hallottam volna a magasból:
Én vagyok az erősek tápláléka, növekedj, és egyél belőlem!
De nem fogsz engem testi eledelként magaddá alakítani,
hanem te alakulsz át, és olyan leszel, mint én.
Szent Ágoston
Te soha többé nem lehetsz nyugodt, s nem lesz tiéd a nyárspolgári béke, mert beléd hullott az Isten vetése és azt kitépni nem lehet, ‒ vagy nem mered, mert érezed, hogy éned jobbik része. Azt megteheted, hogy sohasem kapálod, hogy...
