Negyven napig még a földön maradt.
Járt-kelt a zöldben, megfürdött a fényben,
Szívében érezé a szent tavaszt.
A gyermekek közt játszott és mesélt,
Virágát derűs homlokára fonta,
Ujjongva mondta: Ó élet, te szép!
Negyven napig még a földön maradt.
Ragyogó lelke távol ködbe látta
A koponyák hegyét, az árnyakat.
Egy orgonavirágos hajnaltájon
Oly könnyű lőn a teste, mint a fény
S elszállt némán a mennybe, mint egy álom.
Kreatív sarok ajánló
Egy ember azt suttogta: – Uram, szólj hozzám! Egy fülemüle dalra fakadt, de az ember nem figyelt rá. Újra megismételte: – Uram, szólj hozzám! Ekkor mennydörgés hallatszott a távolból, de az ember ezt sem akarta meghallani. Körülnézett, és így szólt: – Uram, hadd...
Istenben hinni annyi, mint látni, hogy az életnek van értelme.
Ludwig Wittgenstein
Egy kisváros plébánosa lelkesen és motiváltan érkezett a templomba, hogy bemutassa az esti szentmisét. A mise kezdési ideje is elmúlt már, de a hívők nem jelentek meg. Negyedórás késés után három gyermek, húsz perc elteltével két fiatal lépett be. Így...
