Negyven napig még a földön maradt.
Járt-kelt a zöldben, megfürdött a fényben,
Szívében érezé a szent tavaszt.
A gyermekek közt játszott és mesélt,
Virágát derűs homlokára fonta,
Ujjongva mondta: Ó élet, te szép!
Negyven napig még a földön maradt.
Ragyogó lelke távol ködbe látta
A koponyák hegyét, az árnyakat.
Egy orgonavirágos hajnaltájon
Oly könnyű lőn a teste, mint a fény
S elszállt némán a mennybe, mint egy álom.
Kreatív sarok ajánló
A Szentírást olvasni annyi, mint Krisztustól tanácsot kérni.
Assisi Szent Ferenc
Ülök életunt szobámban,hideg teát kavarok …Körülöttem fájás-félésködhálója kavarog.Kikelek tikkadt helyemből,kinyitom az ablakot s megpillantok odakint egyigéretes csillagot.Ó ha most mindent itthagynék,mennék a csillag után,mint rég a három királyokbetlehemi éjszakán!Gépkocsin, vagy teveháton –olyan mindegy, hogy hogyan!Aranyat, tömjént és mirrhátvinnék, vinnék boldogan.Mennék...
S mikor völgyünkre tört az áradat
s már hegy se volt, mely mentő csúccsal intsen,
egyetlenegy kőszikla megmaradt,
egyetlen tornyos sziklaszál: az Isten.
