Negyven napig még a földön maradt.
Járt-kelt a zöldben, megfürdött a fényben,
Szívében érezé a szent tavaszt.
A gyermekek közt játszott és mesélt,
Virágát derűs homlokára fonta,
Ujjongva mondta: Ó élet, te szép!
Negyven napig még a földön maradt.
Ragyogó lelke távol ködbe látta
A koponyák hegyét, az árnyakat.
Egy orgonavirágos hajnaltájon
Oly könnyű lőn a teste, mint a fény
S elszállt némán a mennybe, mint egy álom.
Kreatív sarok ajánló
(Máté 8,1-3.)
Mint a bibliai poklos ember,
kiáltok Hozzád, Jézusom:
Tekints reám kegyelemmel,
s megtisztulok, tudom.
A lelkem poklos. Gyógyíts meg engem! –
Nálad az erő, hatalom …
Szólj! – a szódat úgy esengem:
„Tisztulj meg, akarom.”
A Genezáret holdfényes vizén Mint néma hattyú, halkan ring a csónak, Fáradt halászok félhangon dúdolnak. A Mester arcán boldog égi fény. Ragyog a hegy ezüstös glóriában, A ciprus bűvös illatot lehel, A hold az ég tetőin vesztegel, Köröskörül tavaszi újulás...
Már hó szitál a fenyvesek között és korán beálló esték fénye ég, oly mély csend s én úgy készülődöm ujjongó szívvel Istenem, feléd. Most én megyek, Te jártál már a földön. Ó, hány karácsonyt játszottam neked! Amim csak volt, a...
