Negyven napig még a földön maradt.
Járt-kelt a zöldben, megfürdött a fényben,
Szívében érezé a szent tavaszt.
A gyermekek közt játszott és mesélt,
Virágát derűs homlokára fonta,
Ujjongva mondta: Ó élet, te szép!
Negyven napig még a földön maradt.
Ragyogó lelke távol ködbe látta
A koponyák hegyét, az árnyakat.
Egy orgonavirágos hajnaltájon
Oly könnyű lőn a teste, mint a fény
S elszállt némán a mennybe, mint egy álom.
Kreatív sarok ajánló
A lemondás válhasson szabadsággá. Igazi szabadság lehet megszabadulni attól, hogy a világi dolgok irányítsanak. Nem kell mindig ugyanarról a dologról lemondani, de bizonyos szituációkban lemondhatok a desszertről, a második szelet kenyérről, a sokadik szuper akciósan megvásárolható dologról, egy moziról, sorozatnézésről, autóval...
Isten tenyerén ébredtem, s lenéztem a Földre,Hófehér csúcsokra, kopár legelőkre.Kanyargós folyók tükrében láttam kelni a Napot,Sugaraiban álmos hajnal mosakodott.Láttam az óceánt gyermekként ragyogniSirályokat felette felhőkkel táncolni,Láttam a békét az emberek szívében,Láttam az erdőket fürödni a fényben.Láttam sok–sok mosolyt és láttam...
A kisfiú megkérdezte az édesanyját:
– Szerinted Isten létezik?
– Igen.
– És milyen?
Az asszony magához húzta és jó erősen megölelte:
– Isten ilyen.
– Már értem.
