Negyven napig még a földön maradt.
Járt-kelt a zöldben, megfürdött a fényben,
Szívében érezé a szent tavaszt.
A gyermekek közt játszott és mesélt,
Virágát derűs homlokára fonta,
Ujjongva mondta: Ó élet, te szép!
Negyven napig még a földön maradt.
Ragyogó lelke távol ködbe látta
A koponyák hegyét, az árnyakat.
Egy orgonavirágos hajnaltájon
Oly könnyű lőn a teste, mint a fény
S elszállt némán a mennybe, mint egy álom.
Kreatív sarok ajánló
Egy artistától gyónása után megkérdezi a plébános, hogy mit dolgozik a cirkuszban. A tornász ott helyben, a gyóntatószék előtt ugrik egy ügyes szaltót. Meglátta ezt egy idős néni. Gyónása előtt ijedten suttogja az atyának: – Tisztelendő úr, tudom, hogy én...
Ha darabjaira esik szét a világ Ha csended álnok zajok járják át Ha minden megkopott, üres és hideg Ha éppen csak pislákol elhagyatott tüzed Akkor is tudd: bármikor hazajöhetsz Ha jól ismert ösvényen zsákutcát találsz Ha ismerős tereken is idegenként...
A testi betegségekre ott vannak a gyógyszerek,
de a magányt, kétségbeesést és reménytelenséget
egyedül a szeretet képes meggyógyítani.
Sokan vannak a világban, akik egy darabka kenyérre
éheznek, de még többen olyanok, akik csak egy kis szeretetre.
Kalkuttai Szent Teréz anya
