Negyven napig még a földön maradt.
Járt-kelt a zöldben, megfürdött a fényben,
Szívében érezé a szent tavaszt.
A gyermekek közt játszott és mesélt,
Virágát derűs homlokára fonta,
Ujjongva mondta: Ó élet, te szép!
Negyven napig még a földön maradt.
Ragyogó lelke távol ködbe látta
A koponyák hegyét, az árnyakat.
Egy orgonavirágos hajnaltájon
Oly könnyű lőn a teste, mint a fény
S elszállt némán a mennybe, mint egy álom.
Kreatív sarok ajánló
Ujjong a lelkem s telve van örömmel: Ma érkezik a régvárt vendég! Bár liliom-palástot Vehetnék vállaimra S elébe úgy mehetnék Hogy szűzfehéren üdvözöljem Őt! – Bár tűzrózsákat, égő szíveket Szórhatnék szét a nagyvilágon, Hogy illatot és színeket És imákat találjon,...
Istenben hinni annyi, mint látni, hogy az életnek van értelme.
Ludwig Wittgenstein
A plébános a szentmise után sekrestyéséhez:
– Amikor felmentem a szószékre, még azt sem tudtam, miről fogok beszélni.
Mire a sekrestyés: – Kedves plébános úr, mi még akkor sem tudtuk, miről beszélt, amikor lejött onnan.
