Negyven napig még a földön maradt.
Járt-kelt a zöldben, megfürdött a fényben,
Szívében érezé a szent tavaszt.
A gyermekek közt játszott és mesélt,
Virágát derűs homlokára fonta,
Ujjongva mondta: Ó élet, te szép!
Negyven napig még a földön maradt.
Ragyogó lelke távol ködbe látta
A koponyák hegyét, az árnyakat.
Egy orgonavirágos hajnaltájon
Oly könnyű lőn a teste, mint a fény
S elszállt némán a mennybe, mint egy álom.
Kreatív sarok ajánló
Ha azért nem megyek be a belső szobába, mert attól tartok, ott terpeszkedik unalom-Isten, aki mindig ugyanaz, ma és örökké, akivel minden perc végtelennek tűnik, alig várom hogy felpattanhassak, és végre hasznosan szorgoskodjak a világban, nos… Nos, akkor fognom kell...
Három barát üldögél egy kocsmaasztalnál, elvileg nem nagy szám, az idő ideális, az egyik mesélni kezd, igazán jóízűen, a másik folytatja, a harmadik befejezi, egymás szavába vágnak, de nem bánja senki, olyan jó ritmusú együttlét ez, olyan teljes, nincs senkiben...
Virágedényben nevelkedett, és nagyon jól érezte magát. Aztán egyszer csak jött egy KÉZ, és kivette onnan. „Miért veszel ki innen? Olyan jól éreztem magam!” – kérdezte. „Azért, mert itt nem lenne számodra elég hely növekedni.” – jött a válasz. A...
