Negyven napig még a földön maradt.
Járt-kelt a zöldben, megfürdött a fényben,
Szívében érezé a szent tavaszt.
A gyermekek közt játszott és mesélt,
Virágát derűs homlokára fonta,
Ujjongva mondta: Ó élet, te szép!
Negyven napig még a földön maradt.
Ragyogó lelke távol ködbe látta
A koponyák hegyét, az árnyakat.
Egy orgonavirágos hajnaltájon
Oly könnyű lőn a teste, mint a fény
S elszállt némán a mennybe, mint egy álom.
Kreatív sarok ajánló
Isten tenyerén ébredtem, s lenéztem a Földre,Hófehér csúcsokra, kopár legelőkre.Kanyargós folyók tükrében láttam kelni a Napot,Sugaraiban álmos hajnal mosakodott.Láttam az óceánt gyermekként ragyogniSirályokat felette felhőkkel táncolni,Láttam a békét az emberek szívében,Láttam az erdőket fürödni a fényben.Láttam sok–sok mosolyt és láttam...
Egy asszonynak igen szűkszavú férje volt. Egy vasárnap a feleség nem tudott részt venni a szentmisén.
Amikor férje hazajött a templomból, megkérdezte, miről prédikált a plébános.
– A bűnről. – válaszolta a férfi.
– És mit mondott róla?
– Ellenezte.
Jött egyszer a bölcshöz egy gazdag ember. A gazdag elég fukar és kapzsi volt, ezért aztán nem voltak barátai. A bölcs egyszer kézen fogta, az ablakhoz kísérte, és azt mondta: – Nézz ki az ablakon! Mit látsz? A gazdag ember...
