Negyven napig még a földön maradt.
Járt-kelt a zöldben, megfürdött a fényben,
Szívében érezé a szent tavaszt.
A gyermekek közt játszott és mesélt,
Virágát derűs homlokára fonta,
Ujjongva mondta: Ó élet, te szép!
Negyven napig még a földön maradt.
Ragyogó lelke távol ködbe látta
A koponyák hegyét, az árnyakat.
Egy orgonavirágos hajnaltájon
Oly könnyű lőn a teste, mint a fény
S elszállt némán a mennybe, mint egy álom.
Kreatív sarok ajánló
Már hó szitál a fenyvesek között és korán beálló esték fénye ég, oly mély csend s én úgy készülődöm ujjongó szívvel Istenem, feléd. Most én megyek, Te jártál már a földön. Ó, hány karácsonyt játszottam neked! Amim csak volt, a...
Nem az evolúció véletlen és értelmetlen terméke vagyunk.
Mindegyikünk Isten gondolatának gyümölcse.
Isten mindegyikünket akart, mindegyikünket szeret, mindegyikünkre szüksége van.
XVI. Benedek pápa
A lelkek megérzik, ki neked az Isten:
Futó ismerősöd, jóbarát, vagy Minden.
Megérzik hangodból, hogyha beszélsz róla,
Hiszed-e, mit mondasz, vagy csak szokás volna…?
