Negyven napig még a földön maradt.
Járt-kelt a zöldben, megfürdött a fényben,
Szívében érezé a szent tavaszt.
A gyermekek közt játszott és mesélt,
Virágát derűs homlokára fonta,
Ujjongva mondta: Ó élet, te szép!
Negyven napig még a földön maradt.
Ragyogó lelke távol ködbe látta
A koponyák hegyét, az árnyakat.
Egy orgonavirágos hajnaltájon
Oly könnyű lőn a teste, mint a fény
S elszállt némán a mennybe, mint egy álom.
Kreatív sarok ajánló
Negyven napig még a földön maradt És nézte az elmúló tájakat. És mondta: Ez Jordán, ez Golgota. Itt verejték volt és emitt csoda. És nézte, hogy a játszó gyermekek Homokba írnak nagy kereszteket. És nézte, hogy a sírján csöndesen Megnő...
Aki a mennyország szűk útjára hágott
S maga mögött hagyta az egész világot,
Kinek földi vágya, kívánsága nincsen,
Boldog: üres szívét betölti az Isten!
Istenem, hallgass hívásomra, Uram, siess segítségemre! Kérlek téged mindazokért, akik értem imádkoznak, azokért, akik imádságomat kérték, akikért imádkoznom kellene, és azokért is, akikre senki sem gondol. Uram, te tudod, mire van szükségem. Legyen meg a te akaratod az én életemben...
