Negyven napig még a földön maradt.
Járt-kelt a zöldben, megfürdött a fényben,
Szívében érezé a szent tavaszt.
A gyermekek közt játszott és mesélt,
Virágát derűs homlokára fonta,
Ujjongva mondta: Ó élet, te szép!
Negyven napig még a földön maradt.
Ragyogó lelke távol ködbe látta
A koponyák hegyét, az árnyakat.
Egy orgonavirágos hajnaltájon
Oly könnyű lőn a teste, mint a fény
S elszállt némán a mennybe, mint egy álom.
Kreatív sarok ajánló
Élt egyszer egy paraszt, aki szamarára kötött két nagy korsóban hordta mindennap a vizet a falujába. Szamara lassacskán ott ügetett mellette. Az egyik korsóból – ütött-kopott, tele sérülésekkel, repedésekkel – az út alatt rendszerint az összes víz kifolyt. A másik:...
Egy szomorú ember elindult, hogy megkeresse a boldogságot. Útjában először egy földművest kérdezett meg, nincs-e a földeken s azt a választ kapta, nincs. Azután megkérdezett egy bankárt, nem a bankban van-e, de ott sem volt. Tovább menve megkérdezett egy milliomost,...
1. Rögtön a megválasztása után visszavonult, hogy felvegye Róma püspökének hófehér reverendáját, ahogyan azt a hagyomány megköveteli. Igen ám, de az előre elkészített három reverenda egyike sem volt jó a méretére. Mindenki roppantul zavarban volt, az új pápa viszont mosolyogva...
