Negyven napig még a földön maradt.
Járt-kelt a zöldben, megfürdött a fényben,
Szívében érezé a szent tavaszt.
A gyermekek közt játszott és mesélt,
Virágát derűs homlokára fonta,
Ujjongva mondta: Ó élet, te szép!
Negyven napig még a földön maradt.
Ragyogó lelke távol ködbe látta
A koponyák hegyét, az árnyakat.
Egy orgonavirágos hajnaltájon
Oly könnyű lőn a teste, mint a fény
S elszállt némán a mennybe, mint egy álom.
Kreatív sarok ajánló
A boldogság nem bennünk és nem is rajtunk kívül van. Boldogság csak Istenben van.
És ha őt megtaláltuk, akkor mindenhol van.
Blaise Pascal
Ha darabjaira esik szét a világ Ha csended álnok zajok járják át Ha minden megkopott, üres és hideg Ha éppen csak pislákol elhagyatott tüzed Akkor is tudd: bármikor hazajöhetsz Ha jól ismert ösvényen zsákutcát találsz Ha ismerős tereken is idegenként...
Nincs nyomasztóbb, mint az élet kegyetlen törvényét szemlélni. Azt, hogy egymásból élünk; hogy fölfaljuk egymást; azt, hogy a természet „rendje” egy éhségből és rettegésből fölrakott, önmagában vérző gúlához hasonló. És ebbe a kegyetlen rendbe „lépett be”, megszületvén és megtestesülvén Isten...
