Negyven napig még a földön maradt.
Járt-kelt a zöldben, megfürdött a fényben,
Szívében érezé a szent tavaszt.
A gyermekek közt játszott és mesélt,
Virágát derűs homlokára fonta,
Ujjongva mondta: Ó élet, te szép!
Negyven napig még a földön maradt.
Ragyogó lelke távol ködbe látta
A koponyák hegyét, az árnyakat.
Egy orgonavirágos hajnaltájon
Oly könnyű lőn a teste, mint a fény
S elszállt némán a mennybe, mint egy álom.
Kreatív sarok ajánló
Az orvos két óvodás kisfiával sétál. Amikor egy templomhoz érnek, a kisebbik megkérdezi: – Ez mi? – Ez egy templom – világosítja fel a bátyja. – Mi az a templom? – A Jóisten háza. Öcsi elcsodálkozik: – Hát a jó...
Egy szívbeteg ember a műtétjével kapcsolatos élményeiről mesélt. A műtét előtti napon egy kedves ápolónő jött be a szobájába. A nővér megfogta a kezét és megszorította. – Szorítsa meg ön is, és érezze a kezem érintését – mondta az embernek....
A jótett nem várhat holnapig.
Kalkuttai Szent Teréz anya
