Dolgaim elől rejtegetlek
Istenem, én nagyon szeretlek.
Ha rikkancs volna mesterséged,
segítnék kiabálni néked.
Hogyha egy szántóvető lennél,
segítnék akkor is mindennél.
A lovadat is szeretném
és szépen, okosan vezetném.
Vagy inkább ekeszarvat fogva
szántanék én is a nyomodba,
a szikre figyelnék, hogy ottan,
a vasat még mélyebbre nyomjam.
Ha csősz volnál, hogy óvd a sarjat
én zavarnám a fele varjat.
S bármi efféle volna munkád,
velem azt soha meg nem unnád.
Ha nevetnél, én is örülnék,
vacsora után melléd ülnék,
pipámat egy kicsit elkérnéd
s én hosszan, mindent elbeszélnék
Kreatív sarok ajánló
A böjt először is önmagunkkal szembesít minket: vágyainkkal, gondolatainkkal, érzéseinkkel, árnyoldalainkkal. Árnyoldalaink megismerése pedig valamivel alázatosabbá tesz minket. A böjt továbbá sokszor elvezet minket saját határainkig. Saját hiányainkkal szembesülünk. Az érzi a beteljesülés utáni vágyat, aki éhesen ül Isten színe előtt. Testében érzi, hogy rászorul a kívülről...
Minek is élek? Hát azért, hogy minél jobban átitassam magamat a világgal. Hogy megkótyagosodjak az orgonák illatától, hogy színorgiájukkal jól megtömjem a szememet. Hogy érezzem, amint a fagy satuba szorítja elkékülő kezemet, s aztán azt is, hogyan változnak a melegben...
Nem az evolúció véletlen és értelmetlen terméke vagyunk.
Mindegyikünk Isten gondolatának gyümölcse.
Isten mindegyikünket akart, mindegyikünket szeret, mindegyikünkre szüksége van.
XVI. Benedek pápa
