A kisfiú betért a templomba, és leült egy idős néni mellé. A néni csodálkozva figyelte, hogy a fiú már több mint fél órája elmerülten néz a tabernákulumra.
Az anyóka nem tudja megállni, odafordul a fiúhoz:
– Mit csináltál ennyi ideig, kisfiam?
– Mit csináltam volna? Imádkoztam.
– Hogyan imádkoztál?
– Megtanítottam a Jóistent húszig számolni.
Kreatív sarok ajánló
Mindig messze keresik valahol az Istent, a nagy dolgokban, mintegy távcsővel és nagyítóval, a csillagok, felhők és végtelenségek között. De én már tudom, hogy biztosabban megtalálom Őt az egészen kis dolgokban, a véletlenekben, a jelentéktelenségben, azokban a pillanatokban, mikor csodálkozva...
Krisztus keresztjén Az van felírva, Hogy az igazság Nem vesz a sírba! – Örvendjen, akit Bántalom ér; Ha lelke tiszta, Szíve fehér! Krisztus keresztjén Az van felírva, Hogy a szeretet Nem vész a sírba! – Mind e világ bár Életedre...
Az alázat a bal láb, az Istenbe vetett bizalom pedig a jobb. Mindig mindkettőt használni kell a járáshoz.
Giacomo Alberione
