A kisfiú betért a templomba, és leült egy idős néni mellé. A néni csodálkozva figyelte, hogy a fiú már több mint fél órája elmerülten néz a tabernákulumra.
Az anyóka nem tudja megállni, odafordul a fiúhoz:
– Mit csináltál ennyi ideig, kisfiam?
– Mit csináltam volna? Imádkoztam.
– Hogyan imádkoztál?
– Megtanítottam a Jóistent húszig számolni.
Kreatív sarok ajánló
Szeretem azt a sorsot, amit adtál, szeretem, mint az erdők a hegyet, szeretem, mint a vadmadár a nádast, mint játékszerét a kicsi gyerek. A sors nekem az Otthon, melyben élek, s ha egyszerű is, mégis enyém; olyan akár a szűk...
A kisfiú megkérdezte az édesanyját:
– Szerinted Isten létezik?
– Igen.
– És milyen?
Az asszony magához húzta és jó erősen megölelte:
– Isten ilyen.
– Már értem.
Szentnek lenni nem néhány ember luxusa,
hanem egyszerűen kötelességünk, neked is, nekem is.
Kalkuttai Szent Teréz anya
