Jött egyszer a bölcshöz egy gazdag ember. A gazdag elég fukar és kapzsi volt, ezért aztán nem voltak barátai. A bölcs egyszer kézen fogta, az ablakhoz kísérte, és azt mondta:
– Nézz ki az ablakon! Mit látsz?
A gazdag ember kinéz az ablakon és azt feleli:
– Embereket látok, fákat és házakat, madarakat, virágokat, játszó kisgyermekeket.
Újra kézen fogta a bölcs, most a tükör elé vezette, és mondta neki:
– Tekints belé, mit látsz most?
Felel a gazdag:
– Most magamat látom, semmi mást.
Mondja neki a bölcs: megértesz-e engem? Az ablak is üveg, a tükör is üveg. Csak éppen a tükör üvegje be van futtatva hátul egy kevés ezüsttel. S amint valaki az üveget ezüsttel vonja be, mindjárt megszűnik embereket látni, és kezdi csak saját magát látni. Ez nem csak a tükör ezüstjével van így. A pénz elhomályosítja az ember látását, az arany lelkünk ellensége lehet.
Kreatív sarok ajánló
Ha tiszta a szívünk, ha szelíden és alázattal reagálunk,
ha tudunk másokkal együtt gyászolni, ha éhezzük és szomjazzuk az igazságot,
ha irgalmasan látunk és cselekszünk – ez az életszentség.
Ferenc pápa
