Ablak és tükör

Jött egyszer a bölcshöz egy gazdag ember. A gazdag elég fukar és kapzsi volt, ezért aztán nem voltak barátai. A bölcs egyszer kézen fogta, az ablakhoz kísérte, és azt mondta:

– Nézz ki az ablakon! Mit látsz?

A gazdag ember kinéz az ablakon és azt feleli:

– Embereket látok, fákat és házakat, madarakat, virágokat, játszó kisgyermekeket.

Újra kézen fogta a bölcs, most a tükör elé vezette, és mondta neki:

– Tekints belé, mit látsz most?

Felel a gazdag:

– Most magamat látom, semmi mást.

Mondja neki a bölcs: megértesz-e engem? Az ablak is üveg, a tükör is üveg. Csak éppen a tükör üvegje be van futtatva hátul egy kevés ezüsttel. S amint valaki az üveget ezüsttel vonja be, mindjárt megszűnik embereket látni, és kezdi csak saját magát látni. Ez nem csak a tükör ezüstjével van így. A pénz elhomályosítja az ember látását, az arany lelkünk ellensége lehet.