Virágedényben nevelkedett, és nagyon jól érezte magát. Aztán egyszer csak jött egy KÉZ, és
kivette onnan.
„Miért veszel ki innen? Olyan jól éreztem magam!” – kérdezte.
„Azért, mert itt nem lenne számodra elég hely növekedni.” – jött a válasz.
A KÉZ nem sokkal később kiültette a szabad ég alá.
„Miért teszel engem ide? Úgy tűz a nap, és úgy fúj szél!” – mondta.
„Azért, mert így tudsz növekedni és erősödni!” – jött a válasz.
Aztán jött a zivatar, dörgött az ég, csapkodtak a villámok.
„Félek! Elázok! Vigyél el innen, te, KÉZ!” – kiáltotta.
„Nyugodj meg! A villám nem bánt téged, víz nélkül pedig legyengülnél és elszáradnának értékes leveleid!” – jött a válasz.
Most már szépen nőtt, és örült a kis növény.
De jött a KÉZ, hozott egy karót, és odakötözte.
„Miért kötözöl meg? Én szabad akarok lenni!” – mondta.
„Azért, hogy a karó mellett maradj, és ne törjön el értékes szárad, ami összeköt a gyökérrel.” – jött a válasz.
Aztán újra jött a KÉZ, és ridegen leszakított róla néhány hajtást.
„Mit csinálsz? Leszaggatod értékes hajtásaimat?” – kérdezte ingerülten.
„Nem,” – felelte a KÉZ – „csak elveszem tőled azt, ami akadályozna a bőséges gyümölcstermésben.”
Ezután a KÉZ beszórta a növényt valami szerrel.
„Mit csinálsz velem, ez büdös, alig kapok levegőt!” – kiáltotta.
„Ne ijedj meg,” – mondta a KÉZ – „ez véd meg majd a kártevőktől”.
És a növény csak nőtt tovább… és végül termett sok-sok gyümölcsöt… és boldog volt!
Ne félj! Téged is annak a KEZE formál, aki alkotott! Azt akarja, hogy gyümölcsözz! Hogy fényesen ragyogj! Hogy örömöd teljes legyen!
Kreatív sarok ajánló
Azzá lett, amik mi vagyunk, hogy azzá tudjon tenni minket, ami ő.
Alexandriai Szent Atanáz
