Csak ma,
megpróbálok kizárólag a mai napnak élni,
anélkül, hogy életem minden problémáját meg akarnám oldani.
Csak ma,
a lehető legjobban fogok figyelni arra, hogy mindenki felé udvarias legyek és a viselkedésemre:
senkit sem kritizálok és senkit sem áll szándékomban megszólni,
vagy fegyelmezni, hacsak nem önmagamat.
Csak ma,
örömteli leszek annak bizonyosságában, hogy a boldogságra vagyok teremtve,
nem csak a másvilágban, hanem már itt, ebben.
Csak ma,
alkalmazkodni fogok a körülményekhez, és nem fogom azt várni,
hogy ezek hajoljanak meg vágyaim előtt.
Csak ma,
tíz percet jó olvasmányokra szánok emlékezve arra,
hogy miként az ételre szükség van a test életéhez,
a jó olvasmányok szükséges a lélek életéhez.
Csak ma,
valami jót cselekszem, és senkinek sem fogok beszélni róla.
Csak ma,
legalább egy olyan dolgot megteszek, amihez nincs kedvem.
És ha megbántanának, megpróbálom majd, hogy senki se tudja.
Csak ma,
készítek egy részletes napirendet. Lehet, hogy nem fogom teljesíteni, de mégis megírom.
És őrizkedni fogok két véglettől: a kapkodástól és a tétovázástól.
Csak ma,
szilárdan hinni fogok – még akkor is, ha a körülmények az ellenkezőjét bizonyítják,
hinni, hogy az isteni Gondviselés úgy törődik velem, mintha semmi más nem létezne a világon.
Csak ma,
nem fogok félni, és különösképpen nem fogok félni attól,
hogy értékeljem azt, ami jó és hogy higgyek a jóságban.
Képes vagyok arra, hogy jót tegyek.
