Történt egyszer, hogy egy hitoktató tanár a bűn súlyáról tanította a gyermekeket. Azon töprengett, miként magyarázza el a diákoknak a bűnbánat fontosságát és a szentgyónás lehetőségét. Amikor felemelt egy vízzel töltött poharat, mindenki arra gondolt, hogy szomjas, vagy az osztályteremben lévő virágokat szeretné megöntözni. Ehelyett mosolyogva azt kérdezte:
„Milyen nehéz ez a pohár víz?“ A válaszok a két dekagrammtól a fél kilóig terjedtek. A tanár azonban így válaszolt:
„A tényleges súly nem lényeges. Attól függ, milyen hosszan tartom a kezemben. Ha csak egy percig tartom, az nem probléma. Ha egy órán át tartom, megfájdul a karom. Ha egy napig tartom, a karom elzsibbad és megbénul. Egyik esetben sem változik a pohár víz súlya, de minél tovább tartom, annál nehezebb lesz.”
Minél tovább halogatom a bűneimtől való szabadulást, annál nehezebb lelki teher lesz az számomra és nyomasztóvá válik. Olyan nehéz hátizsákot cipelek ez által földi vándorutam során, amiből semmi hasznom sincs. Tartalma nem üdít fel és nem táplál, hanem megnehezíti életemet.
