Az Országos Lelkipásztori Intézet prédikációról szóló szakmai napot hirdetett 2023. november 27-re. Néhány nappal előtte egy hirtelen jött ötlet alapján összeállítottunk egy kérdőívet, mely az idő rövidsége miatt nem felelt meg a szakmaiság kritériumainak. Ebből következik, hogy az eredmény sem reprezentatív. A kérdőívet facebook-on és levelezési listákon terjesztettük. Számunkra is meglepő módon kevesebb mint négy nap alatt 5511-en töltötték ki. Ez az aktivitás jelzi, hogy az embereket érdekli a téma és szívesen kifejtik a véleményüket.
A kor szerinti megoszlás viszonylag egyenletes volt, de kevés 14 és 30 közötti töltötte ki. Ennek egyik oka lehet, hogy nincsenek jelen a kérdőív meghirdetési felületein.
A nemek eloszlása a templomba járók arányát tükrözi.
Felekezet szerint a válaszadók 97%-a katolikus. A válaszadók 97%-a középiskolát vagy egyetemet végzett és az általános iskolát végzettek 76%-a tanuló. Tehát a válaszadók elenyészően kis százaléka rendelkezik csak 8 osztályos végzettséggel. A válaszadók 87%-a hetente vagy annál gyakrabban jár templomba. Őket érinti a legjobban a prédikáció témaköre.
A kitöltők közel 2/3-a szerint az ideális prédikáció hossza 7 és 15 perc között van, és közel ¼-e szerint független a prédikáció minősége a hosszától. Az 5 percnél rövidebb és a 20 percnél hosszabb prédikációra minimális az igény.
A prédikáció szempontjából a két legfontosabb a felkészültség és a prédikáló életének hitelessége. A harmadik legfontosabb szempont az artikuláció és a hangerő. Ez utóbbi a 80 év felettieknél a legszignifikánsabb, nyilván egészségügyi okokból. A fiatalabbak körében nagyobb hangsúlyt kap a prédikáló kiállása.
A válaszadók a prédikáló személyének tulajdonságaira vonatkozóan leginkább a pozitív kisugárzást, a széles látókört és a derűt tartják fontosnak.
A korral emelkedik az ápolt külső fontossága, amely a fiataloknak a legkevésbé fontos, a legidősebbeknél a negyedik legfontosabb. A szuggesztív beszédstílus is valamivel fontosabb az idősebbeknek. A széles látókört a legfiatalabb korcsoportok valamivel magasabbra értékelik, mint az idősebbek. Az „ismeri a hallgatóságot” a 20-as korosztálynak valamivel fontosabb, mint a többieknek.
A válaszadók 75-80 százaléka az életből vett példákra és a személyes történetekre, illetve közel fele magára a tanításra emlékszik több nappal a prédikáció után.
A prédikáció témája szerint a legtöbb emberhez a napi szentírási rész és a mindennapi élet összekapcsolása áll legközelebb, ezt követte a szentírásmagyarázat és a morális kérdések kifejtése. Majdnem minden tizedik ember hallgatna tematikusan felépített sorozatokat, és százból mindössze négy ember tart igényt napi politikai kérdések kifejtésére. A válaszadók túlnyomó többsége a hagyományos, frontális előadásmódot kedveli, de a fiatalabbakhoz valamivel közelebb áll az interaktív prédikációs mód, mint az idősebbekhez.
A válaszadók kétharmada úgy véli, hogy egy gyerekmisén a gyerekeknek és a felnőtteknek is szóljon a prédikáció, egyharmada szerint az a fontos, hogy a gyerekekhez szóljon.
A prédikáció a válaszadók 85 százaléka szerint 1-3 gondolatot, témát érintsen.
A válaszadók közel azonos arányban tartják kerülendőnek a következőket: tartalmatlanság, közhelyek puffogtatása, a hallgatóság korholása, monotonitás és felkészületlenség. A szabadon megfogalmazott válaszokban legtöbben a politikai témát tartják a legellenszenvesebbnek a prédikációban.
A prédikációt hallgatók több mint a fele soha, egyharmaduk néha ad visszajelzést a prédikálónak (ennek oka a szöveges üzenetek alapján a megfelelő fórum vagy lehetőség hiánya). Mindössze 12% írta, hogy szokott visszajelzést adni. Arra a kérdésre, hogy mit tanácsolna a prédikálónak, csaknem háromezren válaszoltak több mint 400.000 karakter terjedelemben (140 oldal).
A prédikálóknak érkezett közel 3000 tanácsból a leggyakrabban előfordulókat
a következőkben foglaljuk össze úgy, hogy a legtöbbször említettek vannak legfelül:
- Legyen az egész templomban jó a hangosítás! A hívek csak abból a prédikációból tudnak meríteni, épülni, amit hallanak.
- A prédikáló éljen hitelesen! Élete legyen példa! Legyen élő, személyes istenkapcsolata! Éljen életszentségben! Beszéljen szívből!
A prédikációban lehet tanúságtétel is. - Készüljön a prédikációra imával, a Szentlélek segítségül hívásával! Készüljön a prédikációra, de bátran hagyatkozzon a Szentlélekre, ha menet közben mást súg!
- Reflektálás. Önismeret. Mindig gondolja ki, hogy mit érezne, ha magát kellene végighallgatnia! Képzés (retorikai, akár világi)!
- Jól érthetően (amit a hívek és az esetleg betérő érdeklődők is értenek) és röviden beszéljen!
- A kevesebb néha több. Kevesebb magvas gondolat, utána esetleg pici csönd. Legyen egy hazavihető gondolat.
- Ne olvassa a prédikációt, de ha kell, használjon jegyzetet (abból is látszik, hogy készült).
- A prédikáció legyen aktuális (kapcsolódjon a mindennapi élethez, konkrét élethelyzetekhez), lélekben megerősítő, felemelő, bátorító, lelkesítő! Adhat „feladatot” a következő hétre. Használja a humor eszközeit, a vidámságot!
- Vegye figyelembe a hívek életkorát, lelki/szellemi igényeit! Tartson szemkontaktust! A témát és az előadásmódot igazítsa a hívek igényeihez.
- Szeresse a hivatását, szeresse és ismerje a híveket (problémáikat, élethelyzeteiket), akiknek beszél.
- Ne politizáljon, ne korholja, ne oktassa ki a híveket!
- Szeretettel mondja meg az igazságot, késztessen gondolkodásra, változásra, jobbá válásra! Isten szeretetét, irgalmasságát közvetítse. Az örömhírt hirdesse! Legyen benne történet, saját vagy „tanmese”, Jézus is példabeszédekben tanított.
- Ha az elején elmondja vázlatszerűen a főbb pontjait a beszédének, akkor könnyebb követni és „hazavinni”. Segít, ha a mise végén két mondatban összefoglalja a lényeget és megismétli a „házi feladatot”.
- Lehessen neki visszajelezni! Kérje a visszajelzést és adjon is rá lehetőséget!
Válogatás a válaszokból
A paprikás krumpli és az evangélium…,
azaz a kérdőívre érkezett válaszok között akadtak szellemes, frappáns, olykor meghökkentő, esetenként akár egymásnak ellentmondó megfogalmazások is. Ezeket az alábbiakban adjuk közre, megköszönve mindenkinek, aki vette a fáradtságot, hogy üzenjen a prédikálóknak.
Pihenjen, töltődjön, annyit vállaljon, hogy ne égjen ki!
Szívből hívja és kérje a Szentlélek segítségét! Jönni fog! Merjen szent lenni! Kérje a szentek segítségét is, ők is legyenek barátai. Bízzon Istenben! Higgye el, hogy szeretjük, még akkor is, ha csak a kritika jut el hozzá! Minden prédikáció megérint valakit a templomból. Kitartás!!!
Nem baj, ha nem ért mindenhez. Az a baj, ha azt hiszi, hogy mindenhez is ért. Legyen felkészült. Ne ugráljon a téma a paprikás krumpli és az evangélium között! Ne fényezze önmagát, főleg ne akkor, ha más prédikációját olvassa fel szó szerint.
Merjen önmaga lenni, készülésekor az első 10 dolgot, ami eszébe jut, húzza ki, mert azt mindenki tudja, merjen mélyebb rétegeibe menni az evangéliumnak!
Nem kell mindenáron újdonságot mondani, azért vagyunk ott, hogy ugyanazt a kétezer éves jó hírt hallgassuk. Azon legyen a fókusz, hogy mi a jó, ne azon, hogy mi a rossz.
Jelen űrlap végeredményéből, ha 3 tanulságot meg tud fogadni, akkor kvantumugrást fog előrelépni, valamint a prédikációjának legyen 1 központi üzenete és 3 gondolatnál többet ne akarjon mondani.
Úgy gondolom, nagyon látszik, ha mentális nehézségekkel küzd egy prédikátor és nem dolgozik ezekkel. Nem tudunk úgy vizet önteni más poharába, ha a mi kancsónk üres. Én szentmiséken sok alkalommal „szomjas maradok”. Tudom, hogy a mise többről szól, mint a prédikáció, mégis úgy gondolom, fontos része.
Vannak, akiknek tényleg számít az, amit prédikál!
A „szívéből készüljön fel”, azaz olyan dologról beszéljen, mely őt is megérintette, ilyen értelemben legyen tanúságtevő, ne „leckét mondjon fel”. Amihez belülről egyáltalán nincs köze, arról inkább ne is beszéljen.
Egy jól átadott és mély gondolat sokkal többet ér, mint nyolc felületesen érintett.
Valahogy el kellene érni, hogy Isten házában boldog arccal üljenek az emberek.
Ismerje meg a közösségét, hogy kikhez szól. Ne ítélje el őket. Amit 10 percben nem tud elmondani, azt fél órában sem fogja tudni.
Érkezzen meg a lelke is a szentmisére! A Szentlélek működik.
Készüljön fel a prédikációra, gondolja végig, hogy miről akar beszélni és csak olyat mondjon, amit ő is hisz.
Legyen hiteles! Hiába puffogtatja a szép szavakat, ha mindenki tudja, hogy ő maga se úgy csinálja. Valamint legyen fegyelmezett, ne sírjon, ne röhörésszen közben. Egyszer-egyszer még rendben van, de hogy állandóan!
Először is minden elismerésem, hogy létrehozták és megosztották ezt a kérdőívet. Köszönöm szépen, hogy minket, híveket is bevontak ebbe a folyamatba. Igen, nagyon fontos a tudás, felkészültség, külső megjelenés stb., de szerintem a lényeg az imádságos lelkület és a Szentlélekre való teljes ráhagyatkozás. Ha ez megvan, akkor a többi már szinte „lényegtelen”. Lásd például Vianney Szent János. Tiszta szívből kívánom, hogy ez a felmérés meghozza jó gyümölcsét! A Lélek legyen veletek! 😇
Nem kell megváltani a világot. Egyszerű prédikáció is bőven megteszi. 🙂
A prédikációra való készület során fontos szerintem, hogy a pap nyitott legyen Isten minden indítására, nem csak a témát illetően. Lehet, hogy Isten szeretne valamilyen próféciát, ismeret szavát adni az egyik jelenlévővel kapcsolatban, esetleg azzal kapcsolatban, hogy mi az a mondat vagy ige, aminek ma muszáj elhangoznia, még akkor is, ha látszólag semmi köze a témához. Isten életeket változtathat, gyógyíthat meg minden mise alatt!
Csak mert fentebb van elhelyezve a szószék, nem kell úgy is beszélni!
Az evangélium (örömhír) legyen a középpontban! Bármit is mondjon, utána legyünk boldogok és tettre készek!
Merjenek röviden beszélni!
Rövid, tömör, közérthető, a mindennapi életre reflektáló, reményt adó prédikációt szeretnék. Mindezt egy hiteles ember közvetítse.
A kevesebb több és jobban megmarad! A prédikáció gyümölcse az legyen, hogy legyek/akarjak tőle jobb lenni (és nem feltétlen az, hogy okosabb…).
Ha kettőnél több témáról beszél a prédikációban, kevesebb fog megmaradni, mint ha egyről beszél. Főleg katolikus misén nem a prédikáció a központi elem, hanem az Eucharisztia, kár 15-20 percet prédikálni.
Így tovább, szeretünk! 🙂
Imádkozzon a hallgatóiért!
Legyen tudatában, hogy áldott szócső, jól csinálja es ezért végtelenül hálásak vagyunk!
A prédikáció a miséből az a rész, amivel meg lehet fogni a fiatalokat. Kérem, próbálják meg megfogni minket! Ha olyan a prédikáció, amivel nem tudunk azonosulni, akkor „elüldöznek” minket.
Legyen tudatában annak, hogy Isten jelenlétében beszél!
A rövidtávú memória 7 +/- 2 információt képes tárolni. Ezért nem érdemes a prédikációt adatokkal és a hallgatóság számára új információkkal teletömni. Ha azt szeretnénk, hogy a prédikációból valami megmaradjon, valamit magukkal vigyenek hosszú távon is, akkor a legfontosabb mondanivalót valamilyen módon érdemes megismételni: egy rövid történettel, verssel, viccel stb. nyomatékosítani. Attól azonban óva intenék mindenkit, hogy ugyanazt a mondatot többször is elmondja (sajnos ilyen is van). S amit valaki 5 percben nem tud elmondani, azt nem fogja tudni 20 percben sem… 🙂
Régi mondás: a prédikáció olyan legyen, mint a záporeső: rövid, de hatásos!
Csak lazán!
Szálljon le közénk, nem a székfoglalóját írja hétről hétre!
Elsősorban a Szentírásra helyezze a hangsúlyt! Magyarázza el, ha valami az adott kor szokásrendje szerint érthető csak. Ne korholja a hallgatóságot, hanem vigye közelebb őket Istenhez és az Ő szeretetéhez, Isten pedig majd elvégzi a munkáját bennük. Saját vagy mások személyes, életszagú történeteit szője bele. A leginkább az a fontos, hogy a Szentírás adott szakasza hogyan hat a mindennapi életemre? Ne legyen hosszú (max. 20 perc, de inkább 10-15)! Ne legyen tele idegen szavakkal és ne teológiai tudományos kérdéseket tárgyaljon. A prédikáció után legyen több kedve imádkozni és Bibliát olvasni a hallgatóságnak! Inspiráljon a szeretetre és tettekre!
Hitelesség, egyszerűség, nyílt kommunikáció. Nem várunk sokat: csak, hogy ismerjen és jól szeressen minket és saját magát is. Meg tudja csinálni! És mi meg fogjuk hálálni.
Ha nem megy, kérjen segítséget!
Fontos, hogy akkor is hangozzék el az igazság, ha az néha fáj.
No para! Jó, ha a Szentlélekre hagyatkozik, de azért ne spórolja meg a saját részét!
A jót vonzóvá tenni hatékonyabb, mint a rosszat ostorozni (attól nem fog inni a szamaram, ha vödörbe verem a fejét, de ha látja, hogy a másik jóízűen iszik, könnyen kedvet kap).
Jusson eszükbe, hogy a hallgatóik között gyakran teológiailag is képzett, sok diplomás, jóravaló hívek is vannak!
Örvendezzen annak, hogy Istenről beszélhet, ezzel segítséget ad a kegyelem, Isten szeretetének befogadásához, az örök élethez vezető úthoz.
Ha a figyelem lankad és nem tudja újra felfrissíteni, akkor zárja le a beszédet!
Az a jó prédikáció, ami a templomba nem járónak is meghozza a kedvét, hogy menjen…
Legyen napi személyes belső imája, abból fakad minden, ami lényeges és építő, még ha nem is egy agytröszt, akkor is a szívekbe fog találni.
Szónoki képessége nincs mindenkinek, de ma már rengeteg a jó példa, internet, van honnan alaposan felkészülni, legyen velős és rövid – magyar embernek rövid beszéd és hosszú kolbász!
Legyen hiteles, mert nekünk ő mutatja az irányt!
Mindig ébressze fel a vágyat magában, hogy a prédikációja által kenózis történjen: a Megfoghatatlanból hozza el nekünk, híveknek azt, ami megfogható belőle. Tudatosítsa, hogy a lelkek üdvösségéről van szó… hatalmas tétje van…
Mindenképpen legyen felkészült! Ne akarjon „sokat markolni”, mert akkor keveset fog! A prédikáció legyen tagolt: bevezetés, kifejtés a Szentírás alapján, a személyes példák megmaradnak az emberekben! Amit mond, legyen biztosan igaz! A sok „és” nem biztos, hogy jó. Amikor az AMEN cölöpje körül köröz, és nem tud kikötni! A befejezés legyen elgondolkodtató, hogy otthon is visszaemlékezzen a hívő a hallottakra. Bocsánat! Amit írtam a jobbítás szándékával történt!
Azt tanácsolnám, hogy próbáljon figyelni azokra, akik a hallgatóságban vagy ismerőseik körében eltérhetnek az általánosan megcélzott csoporttól, hogy ne érezze senki kirekesztve magát vagy családtagját. Például ha a szentáldozás áldásairól beszél, röviden térjen ki azokra is szeretetteli, együttérző módon, akik nem áldozhatnak. Vagy ha életállapotokról úgy beszél, mintha csak papi/szerzetesi vagy családos hivatás létezne, akkor akik nem találtak párt, vagy homoszexuálisként tisztán élnek, emiatt érezhetik, hogy nincs helyük ebben a közösségben. Vagy anyák napján az anyaság szépségeit ecsetelve jó lehet valami Isten szeretetét közvetítőt mondani azoknak is, akik hiába várnak gyermekáldásra.
A mindennapi életünkre, az Istennel való személyes kapcsolódás lehetőségére reflektáljon a szentírási rész mondanivalóján keresztül. Ne általánosságban járja körül a témát, ne a szentek életére, az adott ünnep fontosságára vagy a nyelvi/ történeti háttér magyarázatára koncentráljon! Ezekből egy-egy értékes gondolat jó eszköze lehet a szemléletes beszédnek, de legfőbb célja mindig az legyen, hogy a prédikációban Isten személyes üzenetét közvetítse a hallgató számára, szívig hatolóan, jól érthetően, életszerűen. Isten nem körlevelet küld a gyülekezetnek, hanem a nevemen szólít… Itt az alkalom, hogy ezt tudatosítsuk!
Nézzen ránk, hogy nem alszunk-e már. Kevesebb idegen szót használjon, vagy ha használ magyarázza el! Túl távolinak látjuk.
3H: Hit, humor, hitelesség
Ne eladni akarja az Egyház tanítását, hanem átadni. Ez azt is jelenti, hogy nem kerül meg bizonyos, esetleg kényesnek gondolt témákat. Nem simogatásért megyek misére, hanem elsősorban Krisztusért, majd egy olyan prédikációért, ami segít közelebb vinni hozzá.
Lényegre törő, érthető kifejezések, iránymutatást is tartalmazó prédikáció az, amire emlékeznek a hívek, és érzik azt, hogy valóban hazavitnek magukkal egy hétre való útravalót. Akár kis feladatokat is lehet adni, pl. egy mosoly minden nap annak az idegennek, akit elsőre meglátok.
Ha jól emlékszem, Seneca mondta: Beszélj hangosan, hogy halljanak! Lassan, hogy értsenek! Röviden, hogy szeressenek!
Igyekezzen türelemmel meghallgatni egy-egy visszajelzést, aztán nyugodtan felejtse el, úgyis jön egy ezzel ellentétes vélemény. Viszont legyenek számára hiteles visszajelzők, akiket akár meg is kérdezhet. Az ő véleményükre érdemes adni.
Végre, végre, végre! Nem tudom kifejezni, mennyire örülök ennek a kérdőívnek!
