Az imádság éve
A Szentatya január 21-én, délben, Isten igéjének vasárnapján az Úrangyala elimádkozása után meghirdette az imádság évét. Ferenc pápa a következő szavakkal fordult a Szent Péter téren összegyűlt emberekhez: „Kedves testvéreim! A következő hónapok a szent kapu megnyitásához vezetnek bennünket, ezzel kezdjük majd a szentévet. Kérlek benneteket, fokozzátok imádságotokat, hogy felkészüljünk e kegyelmi esemény helyes megélésére, és megtapasztaljuk benne az Istenben való remény erejét. Ezért ma elkezdjük az imádság évét, melyet annak szentelünk, hogy újra felfedezzük, milyen nagy értéke van az imádságnak, és hogy feltétlen szükségünk van rá mind személyes életünkben, mind az Egyház és a világ életében.”
2024. hálaadó vigíliáján pedig így fogalmazott a Szentatya: „A keresztény ember, Máriához hasonlóan, a remény zarándoka. És pontosan ez lesz a 2025-ös szentév témája: »A remény zarándokai.« Kedves testvérek, érdemes feltennünk a kérdést: Róma készül-e arra, hogy a szentévben a »remény városa« legyen? […] Az egyházi és civil közösség tanúságtételéről van szó; olyan tanúságtételről, amely nem annyira eseményekben, hanem életstílusban, az együttélés etikai és lelki minőségében nyilvánul meg. A kérdést tehát a következőképpen fogalmazhatjuk meg: munkálkodunk-e azon, mindenki a maga területén, hogy ez a város a remény jele legyen azok számára, akik itt élnek, és azok számára, akik ide látogatnak?”
Rino Fisichella érsek, az Evangelizáció Dikasztériuma prefektushelyettese: „Ahhoz, hogy a szentév olyan esemény legyen, amely lelkileg gazdagítja az Egyháznak és Isten egész népének az életét azáltal, hogy a remény konkrét jelévé válik, a keresztény reményre jellemző várakozás szellemében kell előkészíteni és megélni a közösségekben. Az imádság éve teljes mértékben megfelel ennek az igénynek.
Nem különleges kezdeményezésekből álló évről van szó, inkább kiváltságos időszakról arra, hogy újra felfedezzük az imádság értékét, a mindennapi imádság szükségességét a keresztény életben. Rá kellene találnunk arra, hogy miként imádkozzunk, s főleg miként neveljünk imádkozni ma, a digitális kultúra korában, hogy az imádság hatékony és gyümölcsöző legyen. Nem tagadhatjuk, hogy manapság mélységes igény mutatkozik a lelkiség iránt. Minél hangosabbá válik a technológia dübörgése, mely látszólag minden vágyunknak megfelel, annál mélyebbé válik az igény az igazi lelkiségre, mely segíti az embert találkozni önmagával létének igazságában és az Istennel való hiteles kapcsolatban.
Sokan vannak, akik mindennap imádkoznak; talán azt is megkockáztathatom, hogy mindenki imádkozik. Semmilyen statisztika sem tudna pontos számokkal és százalékos arányokkal szolgálni az embereknek erről a bensőjükben zajló eseményéről, hiszen egészen személyesen élik meg az ima sokszínűségét. Kezdve azoktól, akik gyors keresztvetést végeznek, egészen azokig, akik naponta részt vesznek a szentmisén, az imádkozás módjainak olyan széles skálája létezik, hogy senki sem tudja hiánytalanul összegyűjteni és megfogalmazni őket. A sebtében végzett imától a szórakozott imáig; a szemlélődő imától a bánat könnyeivel küzdő imáig…
Az imát nem gyömöszölhetjük semmilyen sémába, mert hitünket alapvetően meghatározza az, hogy a hívő egyén bensőséges és kizárólagos személyes kapcsolatban áll Istennel. Az imádság éve tehát ebbe az összefüggésbe illeszkedik. Az Úrral való kapcsolatot szeretné elősegíteni, és valódi lelki megpihenésre kíván alkalmat nyújtani. Olyan oázis megteremtésében szeretne segíteni, amely távol van a mindennapi stressztől, és ahol az ima a hitben, reményben, szeretetben élt keresztény élet táplálékává válik.
Ezt az évet a tanítványok Jézushoz intézett kérése fogja meghatározni: »Taníts meg minket imádkozni« (Lk 11,1). Valóban meg kell tanulnunk imádkozni, és az igazi Mester csakis ő lehet: Jézus, az Isten Fia, aki a Miatyánkkal forradalmasította az emberi imádság világát. A »taníts meg minket imádkozni« jelmondat már önmagában ima, mely a szív mélyéből fakad, azzal a vággyal, hogy meghallgatásra találjon. Ehhez a kérőimához kapcsolódóan arra gondoltunk, hogy javaslunk néhány egyszerű eszközt, melyek többségét közösségeink már napi szinten használják. Tehát már ismert és gyakorolt imaformákat szeretnénk javasolni, hogy ebben az évben intenzívebben és gyakrabban éljük meg őket, s ezáltal az Úrral való kapcsolatunk elmélyüljön.”
Forrás: Magyar Kurír
Az imádság éve – jó gyakorlatok
Ferenc pápa katekézisei az imádságról
A szentségimádás iskolája
Katona István: Imaiskola szeminárium
Katekézissorozat az imádságról
Ferenc pápa katekézisei alapján
