Negyven napig még a földön maradt.
Járt-kelt a zöldben, megfürdött a fényben,
Szívében érezé a szent tavaszt.
A gyermekek közt játszott és mesélt,
Virágát derűs homlokára fonta,
Ujjongva mondta: Ó élet, te szép!
Negyven napig még a földön maradt.
Ragyogó lelke távol ködbe látta
A koponyák hegyét, az árnyakat.
Egy orgonavirágos hajnaltájon
Oly könnyű lőn a teste, mint a fény
S elszállt némán a mennybe, mint egy álom.
Kreatív sarok ajánló
A tanár bevitt az osztályba egy befőttesüveget. Letette a katedrára, majd elővett pár darab követ és egyesével bepakolta őket az üvegbe. Mikor már egyetlen kődarab sem fért bele, az osztályhoz fordult: – Tele van az üveg? Mindenki igennel válaszolt. –...
Az emberi gyöngeség nem tudja fölborítani az isteni mindenhatóság terveit.
Az isteni építőmester lehulló kövekkel is tud dolgozni.
Michael von Faulhaber
„Tessék mondani, tegezhetlek?”, kérdezte tőlem egy csöpp kisfiú. Megelőlegezte magának a bizalmat. Válaszomat meg sem várva, megtalálta a megfelelő formát. Láttam, biztonságban érzi magát mellettem. Korábbi félelmét már elfelejtette. Belekapaszkodott a nadrágszáramba, tréfából belebújt a papucsomba. Ilyenek vagyunk mindannyian. Ott...
