A további napok elmélkedései: http://egekkiralyneja.hu/adventigondolatok#
December 3. – advent 1. vasárnapja
Az alázatos ember
Az alázatos lélek imája a mai olvasmány. Bárcsak megnyílna az ég, és mennyei Atyánk elküldené az üdvösséget, kéri Izajás próféta. (Iz 63,16b-17.19b;64,1.2b.3-8)
Annyira szép és időszerű ez az imádság, hogy olvasd el még egyszer.
Aztán tovább gondolom.
„…Tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok, és alázatos szívű…” (Mt 11,29) Az evangéliumokban ez az egyetlen hely, ahol az Úr Jézus saját tulajdonságairól beszél.
Jézus sehol sem mondja magáról, hogy ő jóságos, hűséges, vagy éppen önmegtartóztató volna. Urunk mindezt az életével mutatta be. Volt azonban két jellemvonása, amelyeket külön mégis megnevezett: „szelíd vagyok és alázatos szívű.” Vajon miért épp ezeket a tulajdonságokat emelte ki Jézus?
Jézus Krisztus alázatossága abban nyilvánult meg, hogy Istenként vállalta, hogy emberré legyen értünk. Ahogyan megmosta egykor tanítványai lábát, úgy szolgál ma is a mi életünkben, hogy Istennel közösségünk legyen.
Az alázat nem abban áll, hogy megtagadjuk adottságainkat, hanem abban, hogy elismerjük bennünk Isten ingyenes ajándékát. Az alázat szeretetet szül, a gőgös embert viszont mindenki utálja. Tehát tanulnunk kell az alázatosságot is.
Emberként nincsenek jogaink Isten előtt, csak az Ő végtelen kegyelme az, hogy még élünk. Márpedig ha Isten előtt mindnyájan meg kell, hogy alázkodjunk, egymással szemben sem büszkélkedhetünk.
Hiszem, hogy az alázat képessé tesz arra, hogy jó keresztény emberként az igazságnak, teremtett voltunknak megfelelően, és törékenységünk tudatában éljünk. Az alázat megóv az elbizakodottságtól. Legyen ez az alapmagatartásunk az Istennel, és az emberekkel való kapcsolatainkban.
Uram, Jézusom, minden jónak forrása, tégy engem alázatossá, türelmessé, tisztává és minden kívánságodnak megfelelővé. Add meg Jézusom, hogy én Benned és Te bennem élj! Védj meg a veszélyekben! Vigasztalj a viszontagságokban. Őrizd meg testem és lelkem egészségét, és add áldásodat minden munkámra és minden tervemre. Úgy legyen! Ámen!
OLVASMÁNY Izajás próféta könyvéből
Az alázatos lélek imája: Bárcsak megnyílna az ég, és mennyei Atyánk elküldené az üdvösséget.
Te vagy, Uram, a mi atyánk. Mert Ábrahám nem tud rólunk, és Izrael nem ismer minket; te, Uram, te magad vagy a mi atyánk, régtől fogva „Megváltónk” a neved. Miért hagytad, Urunk, hogy letérjünk útjaidról, és hogy megkeményítsük szívünket, ahelyett, hogy félve tiszteltünk volna? Fordulj felénk újra, a te szolgáidért, örökrészed törzseiért. Ó, bárcsak széttépnéd az egeket és leszállnál! Színed előtt megolvadnának a hegyek, mint ahogy a láng felgyújtja a rőzsét, és ahogy a tűz felforralja a vizet. Így neved ismertté válna ellenségeid előtt, és a nemzetek megrendülnének színed előtt. Leszálltál, és színed előtt megolvadtak a hegyek! Nem hallotta soha senki, valóban fül nem hallotta, és szem nem látta, hogy lenne Isten rajtad kívül, aki ilyeneket vinne végbe azok javára, akik benne bíznak. Te elébe sietsz annak, aki az igazsághoz szabja tetteit, és aki útjaidon járva rád emlékezik.
Íme, te haragudtál ránk, és mi mégis tovább vétkeztünk; bűneinkben vagyunk régtől fogva, bárcsak megszabadulnánk! Olyanok lettünk mind, akár a tisztátalan, és igaz-voltunk, mint a beszennyezett ruha. Elfonnyadtunk, mint a falevél, és gonoszságaink, mint a vihar elsodortak minket. Nincs senki, aki segítségül hívná nevedet, aki fölkelne és beléd kapaszkodna. Mert elrejtetted előlünk arcodat, és kiszolgáltattál minket bűneink hatalmának. Mégis, Urunk, te vagy a mi atyánk; mi vagyunk az agyag, és te, aki formálsz, a te kezed művei vagyunk mindnyájan. Ne haragudj ránk, Urunk, oly nagyon, és ne emlékezzél többé gonoszságainkra. Figyelj ránk s lásd meg: mindnyájan a te néped vagyunk.
Ez az Isten igéje.
Iz 63,16b-17.19b;64,1.2b.3-8
