Egy falusi iskolába ellátogat a tanfelügyelő, ellenőrizni a gyermekek hitbeli tudását. A plébános, aki jól ismeri az ilyenkor szokásos kérdéseket, megbeszéli a tanulókkal, hogy a látogató kérdéseire kik és milyen sorrendben jelentkezzenek.
A hittanórán majdnem minden rendben megy:
– Hiszel az Atyaistenben?
– Hiszek! – feleli Pista.
– Hiszel a Fiúistenben?
– Hiszek! – válaszol Karcsi.
– Hiszel a Szentlélekben?
– Hiszek! – válaszol Kati.
– És te – fordul a felügyelő Gyurihoz -, hiszel az Atyaistenben?
– Én nem, abban a Pisti hisz!…
Kreatív sarok ajánló
Tudsz-e úgy szeretni, ahogy én szerettem…? Reszketni, remegni az Olajfa-kertben…? Elhagyatva lenni, egyedül a Bűnnel…? Szemben a Halállal, szemben a Közönnyel…? Adnád-e kezedet szorító kötélnek…? Arcodat a gúnynak, lenéző köpésnek…? Tudsz-e mellém állni fojtogató csendben…? Az ostorozásnál eltakarnál engem…? Tudsz-e...
A kisfiú megkérdezte az édesanyját:
– Szerinted Isten létezik?
– Igen.
– És milyen?
Az asszony magához húzta és jó erősen megölelte:
– Isten ilyen.
– Már értem.
Azzá lett, amik mi vagyunk, hogy azzá tudjon tenni minket, ami ő.
Alexandriai Szent Atanáz
