valaki jár a fák hegyén
ki gyújtja s oltja csillagod
csak az nem fél kit a remény
már végképp magára hagyott
én félek még reménykedem
ez a megtartó irgalom
a gondviselő félelem
kísért eddigi utamon
valaki jár a fák hegyén
vajon amikor zuhanok
meggyújt-e akkor még az én
tüzemnél egy új csillagot
vagy engem is egyetlenegy
sötétlő maggá összenyom
s nem villantja föl lelkemet
egy megszülető csillagon
valaki jár a fák hegyén
mondják úr minden porszemen
mondják hogy maga a remény
mondják maga a félelem
Kreatív sarok ajánló
Csak ma, megpróbálok kizárólag a mai napnak élni, anélkül, hogy életem minden problémáját meg akarnám oldani. Csak ma, a lehető legjobban fogok figyelni arra, hogy mindenki felé udvarias legyek és a viselkedésemre: senkit sem kritizálok és senkit sem áll szándékomban...
Olyanok ilyenkor a csillagok, mint az álmos gyerek szeme. Kicsit hunyorognak. És még nem tudják: sírásra vagy nevetésre nyíljanak-e, avagy aludjanak tovább. Hát, csak pislognak. Enyhe az idő, a szél csak a kerítések mellett lézeng, ámbár elég hűvösen. Az ablakok...
Ha tiszta a szívünk, ha szelíden és alázattal reagálunk,
ha tudunk másokkal együtt gyászolni, ha éhezzük és szomjazzuk az igazságot,
ha irgalmasan látunk és cselekszünk – ez az életszentség.
Ferenc pápa
