A gyerekek hosszú sora várakozik első gyónásra. A plébános figyelmesen végzi a gyóntatást, Az első gyermek többek között ezt gyónja:
– A tökmagot a vízbe dobtam. A második is ugyanezt gyónja, a harmadik is, a negyedik is, és így tovább. Amikor az utolsóra kerül a sor, a plébános már mosolyogva mondja:
– No, kisfiam, te is tökmagot dobtál a vízbe?
– Nem, plébános atya. Én vagyok a Tökmag.
Kreatív sarok ajánló
Batyum: a legsúlyosabb Nincsen, Utam: a nagy Nihil, a Semmi, A sorsom: menni, menni, menni S az álmom: az Isten. Vele szeretnék találkozni, Az álmommal, nagy, bolond hitben S csak ennyit szólni: Isten, Isten S újból imádkozni. Nem bírom már...
Istenben hinni annyi, mint látni, hogy az életnek van értelme.
Ludwig Wittgenstein
Jól emlékszem az érkezésedre, földig érő köntösben voltál, semmi poggyász nálad, sem aktatáska, sem húzós bőrönd, két sarut ne vigyetek magatokkal, elég, ami rajtatok van, könnyedén mozogtál, mint egy atléta, mint egy madár, a csontjaid is könnyűnek tűntek, de a...
