A gyerekek hosszú sora várakozik első gyónásra. A plébános figyelmesen végzi a gyóntatást, Az első gyermek többek között ezt gyónja:
– A tökmagot a vízbe dobtam. A második is ugyanezt gyónja, a harmadik is, a negyedik is, és így tovább. Amikor az utolsóra kerül a sor, a plébános már mosolyogva mondja:
– No, kisfiam, te is tökmagot dobtál a vízbe?
– Nem, plébános atya. Én vagyok a Tökmag.
Kreatív sarok ajánló
Már hó szitál a fenyvesek között és korán beálló esték fénye ég, oly mély csend s én úgy készülődöm ujjongó szívvel Istenem, feléd. Most én megyek, Te jártál már a földön. Ó, hány karácsonyt játszottam neked! Amim csak volt, a...
Te soha többé nem lehetsz nyugodt, s nem lesz tiéd a nyárspolgári béke, mert beléd hullott az Isten vetése és azt kitépni nem lehet, ‒ vagy nem mered, mert érezed, hogy éned jobbik része. Azt megteheted, hogy sohasem kapálod, hogy...
Tegnap harangoztak,Holnap harangoznak,Holnapután az angyalokGyémánt-havat hoznak. Szeretném az IstentNagyosan dicsérni,De én még kisfiu vagyok,Csak most kezdek élni. Isten-dicséretreMégiscsak kiállok,De boldogok a pásztorokS a három királyok. Én is mennék, mennék,Énekelni mennék,Nagyok között kis JézusértMinden szépet tennék. Új csizmám a sárban,Százszor bepiszkolnám,Csak...
