A gyerekek hosszú sora várakozik első gyónásra. A plébános figyelmesen végzi a gyóntatást, Az első gyermek többek között ezt gyónja:
– A tökmagot a vízbe dobtam. A második is ugyanezt gyónja, a harmadik is, a negyedik is, és így tovább. Amikor az utolsóra kerül a sor, a plébános már mosolyogva mondja:
– No, kisfiam, te is tökmagot dobtál a vízbe?
– Nem, plébános atya. Én vagyok a Tökmag.
Kreatív sarok ajánló
Jó Jézusom, ki bús gyermekkoromban Gyakran szálltál szívembe, merre mentél, Hogy nem lelek e szörnyű fájdalomban Egyebet a meddő, mély gyötrelemnél? Hisz a világnak minden tájain Most Téged várnak és Benned remélnek, A csodálatos földi születésnek Meleg és fénylő ünnepnapjain....
Minek is élek? Hát azért, hogy minél jobban átitassam magamat a világgal. Hogy megkótyagosodjak az orgonák illatától, hogy színorgiájukkal jól megtömjem a szememet. Hogy érezzem, amint a fagy satuba szorítja elkékülő kezemet, s aztán azt is, hogyan változnak a melegben...
Egyik barátom úgy találja, hogy a legjobb dolog az egész szabadságból a hazatérés. Az ember ismét újnak látja lakását, végigsimogathatja bútorait és kedvenc holmijait. Apró felfedezéseket tehet és munkatervet szőhet a dolgos téli napokra. Hogy újnak láthassuk otthonunkat, ismét örülhessünk...
