A gyerekek hosszú sora várakozik első gyónásra. A plébános figyelmesen végzi a gyóntatást, Az első gyermek többek között ezt gyónja:
– A tökmagot a vízbe dobtam. A második is ugyanezt gyónja, a harmadik is, a negyedik is, és így tovább. Amikor az utolsóra kerül a sor, a plébános már mosolyogva mondja:
– No, kisfiam, te is tökmagot dobtál a vízbe?
– Nem, plébános atya. Én vagyok a Tökmag.
Kreatív sarok ajánló
Már hó szitál a fenyvesek között és korán beálló esték fénye ég, oly mély csend s én úgy készülődöm ujjongó szívvel Istenem, feléd. Most én megyek, Te jártál már a földön. Ó, hány karácsonyt játszottam neked! Amim csak volt, a...
Az óriási aszály kitikkasztotta, kiszárította a földeket. A fák fájdalmasan hullatták megfakult, elsárgult leveleiket. A fű a réteken kiégett. Az emberek nyugtalanul kémlelték a tiszta, kobaltkék eget. Mivel mind szárazabb hetek követték egymást, és hónapok óta egy csepp eső sem...
Aki hisz, nem remeg,
nem kapkod, nem pesszimista,
nem veszti el önuralmát.
Aki hisz, az derűs, és derűje
Istentől származik.
XXIII. János
