A magányosan élő szerzetes remetéhez egyszer emberek jöttek. Megkérdezték tőle:
– Mire való, hogy életed nagy részét itt töltöd el csöndben és magányban?
A remete éppen azzal foglalatoskodott, hogy vizet mert egy ciszternából, az esővíz összegyűjtésére szolgáló mély kútból. Fölfigyelt a kérdésre, s munka közben odaszólt a látogatóknak:
– Nézzetek bele a ciszternába! Mit láttok?
Az emberek kíváncsian körülvették a szerzetest, és próbáltak beletekinteni a mély kútba:
– Nem látunk semmit – mondták kisvártatva.
A remete abbahagyta a vízmerítést, pár pillanatnyi csöndet tartott. A látogatók feszülten figyeltek rá, mozdulni sem mertek:
– Most nézzetek bele a kútba egyenként, csöndesen. Mit láttok?
A látogatók érdeklődéssel hajoltak egyenként a kút fölé, s felkiáltottak:
– Saját arcunkat látjuk a kútban!
– Bizony, amíg zavartam a vizet – mondta a remete -, nem láttatok semmit. De a csöndben és a nyugalomban megismeritek önmagatokat.
A látogatók megértették a remete tanítását.
Kreatív sarok ajánló
Ha attól nem is félnél, hogy egyedül elesel,
hogyan bízhatnál abban, hogy egyedül föl is tudsz kelni?
Nézd, két ember együtt többre képes, mint egy egyedül.
Keresztes Szent János
Édesanya ebéd után nagy szelet csokit ad Szepi Peti bátyjának.
– Oszd el az öcséddel keresztényhez méltóan!
– Azt, hogyan kell csinálni?
– Úgy, hogy a nagyobbik részt neki adod.
– Akkor ossza el ő keresztény módon!
