Két kis veréb boldogan levegőzött egy fűzfán. Az egyik kimerészkedett egy magasan lévő ág szélére, a másik alul, egy vastagabb ágon helyezkedett el. Kis idő múlva a felső ágon letelepedett madár, épp’ csak hogy megtörje a csendet, megszólalt:
– Ó, milyen gyönyörűek ezek a zöld levelek!
A lenti ágon lévő kis veréb száraz hangon odacsiripelte:
– Elment az eszed! Hát nem látod, hogy a levelek mind fehérek?
Az ág felső részéről sértődötten szólt vissza az első:
– Elment ám a te eszed! Azok a levelek mind zöldek!
A lejjebb ülő ismét felcsiripelte:
– Fogadni merek a szárnyaim minden tollára, hogy a levelek mind fehérek. Te semmihez sem értesz, bolond vagy!
A feljebb ringatózó madár egy másodpercet sem várakozott, zuhanórepüléssel rávetette magát ellenfelére. A másik meg sem mozdult. Amikor szemben voltak egymással és nyakukon felborzolódott a tolluk, mielőtt még csípkedni és tépni kezdték volna egymást, becsületből mindketten felnéztek a magasba.
A kis veréb, amelyik a magasból zuhant alá, csodálkozva állapította meg: – Hát, nézz oda, a levelek tényleg fehérek… Azonnal így szólt barátjának:
– Repüljünk fel oda, ahol az előbb én voltam!
Felrepültek a legmagasabb ágra és együtt csicseregték:
– Hát, nézz oda, a levelek mind zöldek!
Ne ítélj meg senkit anélkül, hogy kis időre az ő helyébe képzeled magad…
Kreatív sarok ajánló
(Máté 8,1-3.)
Mint a bibliai poklos ember,
kiáltok Hozzád, Jézusom:
Tekints reám kegyelemmel,
s megtisztulok, tudom.
A lelkem poklos. Gyógyíts meg engem! –
Nálad az erő, hatalom …
Szólj! – a szódat úgy esengem:
„Tisztulj meg, akarom.”
