A plébános a keresztúti ájtatosságot vezeti, amikor sürgősen beteghez hívják. Hogy ne maradjon félbe az ájtatosság, megkéri Mari nénit, a rózsafüzéresek koszorúfőjét, hogy folytassa tovább, majd igyekszik visszatérni a befejező áldásra.
A betegellátás azonban elhúzódott. Visszafelé jövet a plébános csodálkozva látja, hogy a templomban még mindig égnek a villanyok. Ahogy belép, meghökkenve hallja Mari néni kántáló hangját:
– Huszonhatodik állomás: Cirenei Simon feleségül veszi Veronikát…
Kreatív sarok ajánló
Minek is élek? Hát azért, hogy minél jobban átitassam magamat a világgal. Hogy megkótyagosodjak az orgonák illatától, hogy színorgiájukkal jól megtömjem a szememet. Hogy érezzem, amint a fagy satuba szorítja elkékülő kezemet, s aztán azt is, hogyan változnak a melegben...
Fehér fényben, fehér ruhában, Egy férfi jár előttem egyre. Vezet, vezet, kezem kezében, Föl a magányos, nagy hegyekre. Az emberarcok ködbe vesztek, Ketten vagyunk a hegyeken. Kézen fogva vezet a Mester, S én követem. Megláboltam a pusztaságot, Homokviharos, sívó tengert....
Próbáljuk meg megélni a saját keresztutunkat,saját imádságban, elmélkedésben. Mert nekünk is vinnünk kell a keresztünket, de a mi életünkben is vannak Cirenei Simonok, akik besegítenek, Veronikák, akik letörlik a könnyes verítékünket. Kik ők az életemben? Felismertem őket? Hálát adtam értük?...
