Negyven napig még a földön maradt
És nézte az elmúló tájakat.
És mondta: Ez Jordán, ez Golgota.
Itt verejték volt és emitt csoda.
És nézte, hogy a játszó gyermekek
Homokba írnak nagy kereszteket.
És nézte, hogy a sírján csöndesen
Megnő a fű és borostyán terem.
Aztán megállt a Tábor tetején.
Oly könnyű volt a szíve, mint a fény.
Mint pelyhet, érezte az életet
És derűsen és némán mennybe ment.
Kreatív sarok ajánló
Uram, fogadd el életemnekszegényes, barna kenyerét!Sokat nem érő, nem szegetlen,de minden morzsát összeszedtemés két kezemben itt hozom feléd.– Uram, fogadd e lélek életét! Uram, hajolj e bús kenyérhez!Hangozzék csendben alkotó szavadés tedd tieddé már egészen,hogy mintha árnyék lenne lényem,Te rejtsd...
A keresztnek felső ága égre mutat, nagy örömhírt tudat: „itt van a te utad” a kereszt két karja a légbe szétszalad, rajta sovány kezek tört vért virágzanak: „vigyázz: őr a lélek, de a test megszakad, kétfelé visz ösvény s te...
A Pálmafák alá vonult a Mester és a kis csapat, – hol hűs árnyat ereszt a lomb, – pihenni fáradalmukat. S míg őket álom ringatá, susogni kezd a kis liget: mozdul a fa, virág, fűszál, vonaglanak a tövisek. A Pálma...
