Negyven napig még a földön maradt
És nézte az elmúló tájakat.
És mondta: Ez Jordán, ez Golgota.
Itt verejték volt és emitt csoda.
És nézte, hogy a játszó gyermekek
Homokba írnak nagy kereszteket.
És nézte, hogy a sírján csöndesen
Megnő a fű és borostyán terem.
Aztán megállt a Tábor tetején.
Oly könnyű volt a szíve, mint a fény.
Mint pelyhet, érezte az életet
És derűsen és némán mennybe ment.
Kreatív sarok ajánló
A válság őket is elérte és otthon mindenki gombóccal a torkában mászkált. Papát „fizetés nélküli szabadságra” küldték, és napok óta csak arról folyt a szó, min lehetne spórolni. Vacsora közben nyomasztó csend volt az asztalnál. Senkinek sem volt kedve beszélni....
„Tessék mondani, tegezhetlek?”, kérdezte tőlem egy csöpp kisfiú. Megelőlegezte magának a bizalmat. Válaszomat meg sem várva, megtalálta a megfelelő formát. Láttam, biztonságban érzi magát mellettem. Korábbi félelmét már elfelejtette. Belekapaszkodott a nadrágszáramba, tréfából belebújt a papucsomba. Ilyenek vagyunk mindannyian. Ott...
Isten tenyerén ébredtem, s lenéztem a Földre,Hófehér csúcsokra, kopár legelőkre.Kanyargós folyók tükrében láttam kelni a Napot,Sugaraiban álmos hajnal mosakodott.Láttam az óceánt gyermekként ragyogniSirályokat felette felhőkkel táncolni,Láttam a békét az emberek szívében,Láttam az erdőket fürödni a fényben.Láttam sok–sok mosolyt és láttam...
