Negyven napig még a földön maradt
És nézte az elmúló tájakat.
És mondta: Ez Jordán, ez Golgota.
Itt verejték volt és emitt csoda.
És nézte, hogy a játszó gyermekek
Homokba írnak nagy kereszteket.
És nézte, hogy a sírján csöndesen
Megnő a fű és borostyán terem.
Aztán megállt a Tábor tetején.
Oly könnyű volt a szíve, mint a fény.
Mint pelyhet, érezte az életet
És derűsen és némán mennybe ment.
Kreatív sarok ajánló
A Pálmafák alá vonult a Mester és a kis csapat, – hol hűs árnyat ereszt a lomb, – pihenni fáradalmukat. S míg őket álom ringatá, susogni kezd a kis liget: mozdul a fa, virág, fűszál, vonaglanak a tövisek. A Pálma...
Fűben, virágban, dalban, fában, születésben és elmúlásban, mosolyban, könnyben, porban, kincsben, ahol sötét van, ahol fény ég, nincs oly magasság, nincs oly mélység, amiben Ő benne nincsen. Arasznyi életünk alatt nincs egy csalóka pillanat, mikor ne lenne látható az Isten....
Két favágó ugyanabban az erdőben vágta a fát. A fatörzsek hatalmasak, erősek és ellenállóak voltak. A két favágó hasonló ügyességgel forgatta fejszéjét, de különböző módszerrel: az első hihetetlen kitartással csapkodta a maga fáját, egyik csapás a másikat követte, legfeljebb csak...
