Negyven napig még a földön maradt
És nézte az elmúló tájakat.
És mondta: Ez Jordán, ez Golgota.
Itt verejték volt és emitt csoda.
És nézte, hogy a játszó gyermekek
Homokba írnak nagy kereszteket.
És nézte, hogy a sírján csöndesen
Megnő a fű és borostyán terem.
Aztán megállt a Tábor tetején.
Oly könnyű volt a szíve, mint a fény.
Mint pelyhet, érezte az életet
És derűsen és némán mennybe ment.
Kreatív sarok ajánló
És amikor elérkeztek a Pünkösdnek napjai, összegyűltek egy kis házban Krisztus első papjai. (Rongyos ruhák, kérges kezek, fésületlen üstökök: ily egyszerű proletárok a legelső püspökök.) És hirtelen lőn az égből mint egy sebes szélvihar, s betölté az egész házat zengő-zúgó...
Boldogok, akik állandó áremelkedésben élnek, mert ki fog derülni, van-e elvehetetlen kincsük. Boldogok, akik azt hallgatják éjt-nappal, hogy a világ ásványianyag-tartalékai kimerülnek, mert hamar rá lesznek utalva saját erőtartalékaikra. Boldogok, akiknek fülébe az harsog, hogy a bolygó élhetetlenné válik, mert...
A félelem bezörget. A hit kimegy ajtót nyitni: odakint nincs már senki.
Luigi Santucci
