Negyven napig még a földön maradt
És nézte az elmúló tájakat.
És mondta: Ez Jordán, ez Golgota.
Itt verejték volt és emitt csoda.
És nézte, hogy a játszó gyermekek
Homokba írnak nagy kereszteket.
És nézte, hogy a sírján csöndesen
Megnő a fű és borostyán terem.
Aztán megállt a Tábor tetején.
Oly könnyű volt a szíve, mint a fény.
Mint pelyhet, érezte az életet
És derűsen és némán mennybe ment.
Kreatív sarok ajánló
Dönti rám a földet-eget, Keddeket és péntekeket, Szívdobogást, lélegzetet, Szárnyashangyából ezreket, Forrásból sistergő vizet, Napsütést, mit a cég fizet, Epret, málnát, diót, banánt, Igent, nemet, biztost, talánt, Csepp kölyköket, cseperedést, Közönyt, sírást és nevetést, Betegséget, egészséget, Összes magyar népmeséket, Bimbót,...
Nem, aki árva, nem, akit kifosztott az élet, nem, aki másutt nem lel menedéket, nem, akit aggá gyötörtek a gondok… Krisztust szolgálni az induljon el, aki boldog! Akinek boldogsága egyre nő, s kicsap, mert lelke szűk medrébe nem fér. Elindul...
Nincs más létra, amelyen fel tudnánk menni a mennybe, csak a kereszt.
Limai Szent Róza
