Negyven napig még a földön maradt
És nézte az elmúló tájakat.
És mondta: Ez Jordán, ez Golgota.
Itt verejték volt és emitt csoda.
És nézte, hogy a játszó gyermekek
Homokba írnak nagy kereszteket.
És nézte, hogy a sírján csöndesen
Megnő a fű és borostyán terem.
Aztán megállt a Tábor tetején.
Oly könnyű volt a szíve, mint a fény.
Mint pelyhet, érezte az életet
És derűsen és némán mennybe ment.
Kreatív sarok ajánló
Ma még tiéd körülötted minden. Adhatsz belőle. Adj hát, kinek nincs, Mert jön egy nap, talán nemsokára, S kihull kezedből minden földi kincs. És nem lesz többé tiéd semmi sem. Tollad, virágos párnád másra vár… Mit maga köré épített egy...
Történt egyszer, hogy egy hitoktató tanár a bűn súlyáról tanította a gyermekeket. Azon töprengett, miként magyarázza el a diákoknak a bűnbánat fontosságát és a szentgyónás lehetőségét. Amikor felemelt egy vízzel töltött poharat, mindenki arra gondolt, hogy szomjas, vagy az osztályteremben...
Szeretem azt a sorsot, amit adtál, szeretem, mint az erdők a hegyet, szeretem, mint a vadmadár a nádast, mint játékszerét a kicsi gyerek. A sors nekem az Otthon, melyben élek, s ha egyszerű is, mégis enyém; olyan akár a szűk...
