A Genezáret holdfényes vizén
Mint néma hattyú, halkan ring a csónak,
Fáradt halászok félhangon dúdolnak.
A Mester arcán boldog égi fény.
Ragyog a hegy ezüstös glóriában,
A ciprus bűvös illatot lehel,
A hold az ég tetőin vesztegel,
Köröskörül tavaszi újulás van.
Szöllő virágzik dús lankásokon
S a kékes árnyból, távol ormokon
Nászdala búg az ittas gerlicéknek.
A földre ráborul egy mély igézet,
Jézus lehúnyja nagy, sötét szemét:
Halkan fölcsendül a hegyi beszéd.
Kreatív sarok ajánló
Jó Jézusom, ki bús gyermekkoromban Gyakran szálltál szívembe, merre mentél, Hogy nem lelek e szörnyű fájdalomban Egyebet a meddő, mély gyötrelemnél? Hisz a világnak minden tájain Most Téged várnak és Benned remélnek, A csodálatos földi születésnek Meleg és fénylő ünnepnapjain....
(Munkácsy képe) Állok merengve, hosszan, áhitattal: Ez ő! Ilyen volt! Igy képzeltem én; Álmomban éjjel, elmélkedve nappal Kerestem arczát; végre föllelém. Mit a halandó gyönge ismerettel, Töprengve, könyvekből meg nem tanúl: Az a te nagy lelkedbe rejtezett el, Lángelméd érzi...
Krisztus keresztjén Az van felírva, Hogy az igazság Nem vesz a sírba! – Örvendjen, akit Bántalom ér; Ha lelke tiszta, Szíve fehér! Krisztus keresztjén Az van felírva, Hogy a szeretet Nem vész a sírba! – Mind e világ bár Életedre...
