A Genezáret holdfényes vizén
Mint néma hattyú, halkan ring a csónak,
Fáradt halászok félhangon dúdolnak.
A Mester arcán boldog égi fény.
Ragyog a hegy ezüstös glóriában,
A ciprus bűvös illatot lehel,
A hold az ég tetőin vesztegel,
Köröskörül tavaszi újulás van.
Szöllő virágzik dús lankásokon
S a kékes árnyból, távol ormokon
Nászdala búg az ittas gerlicéknek.
A földre ráborul egy mély igézet,
Jézus lehúnyja nagy, sötét szemét:
Halkan fölcsendül a hegyi beszéd.
Kreatív sarok ajánló
Év végi hálaadás Dicsőítünk téged Istenünk, hogy ebben az évben is elárasztottál minket kegyelmeddel és megóvtál bennünket. Áldott légy, hogy gyermekeidként a te tenyereden élhettünk! Köszönjük gondviselésedet, hogy Jézusban mindig jutott asztalunkra ennivaló, hogy befogadhattunk másokat, hogy legkisebb kéréseinket is...
Tudsz-e úgy szeretni, ahogy én szerettem…? Reszketni, remegni az Olajfa-kertben…? Elhagyatva lenni, egyedül a Bűnnel…? Szemben a Halállal, szemben a Közönnyel…? Adnád-e kezedet szorító kötélnek…? Arcodat a gúnynak, lenéző köpésnek…? Tudsz-e mellém állni fojtogató csendben…? Az ostorozásnál eltakarnál engem…? Tudsz-e...
Egy férfi odament a lelkészhez és kijelentette: – Atyám, többé nem megyek templomba! – Miért? – Kérdezte a lelkész. A fiatalember így válaszolt: – Ó, hát… mindig látok olyan embereket a templomban, akik folyton sutyorognak, férfiarcokat, akik elkalandoztak és nem...
