J. Franklin: A böjt 4.

Értem és érted végzett földi szolgálatának legelső tapasztalataként Jézus éhséget érzett. A János 19,28 szerint az utolsó, amit ezen a földön érzett, a szomjúság volt, amint a Dicsőség Királya, haldokolva függött a kegyetlen kereszten.
Kérdésem tehát ez: miért okoz ekkora nehézséget a Krisztus teste számára a böjtölés fegyelme? A test feletti uralom hiánya nyitotta meg az ajtót a bűn kísértése előtt az Édenkertben, de Jézus átvette az uralmat a teste fölött, és megszentelte magát, hogy megtörhesse a kísértés erejét. Amikor Jézus negyven napon keresztül böjtölt, a Sátán így kísértette Őt: „parancsolj, hogy ezek a kövek változzanak kenyerekké!” (Máté 4,3). Az ellenség újra meg újra megpróbálja elérni azt, hogy  Jézus az étel utáni vágyára összpontosítson megbízatása és az Atya céljai helyett, de Jézus tudta, hogy a megszentelődés az a nélkülözhetetlen kulcs, ami megnyitja Isten áldásainak ajtaját.