Egy szomorú ember elindult, hogy megkeresse a boldogságot. Útjában először egy földművest kérdezett meg, nincs-e a földeken s azt a választ kapta, nincs. Azután megkérdezett egy bankárt, nem a bankban van-e, de ott sem volt. Tovább menve megkérdezett egy milliomost, a pénzben rejlik-e a boldogság, de a gazdag szomorúan válaszolta, hogy nem. Ekkor a szomorú ember elment megkérdezni a királyt, hogy nincs-e nála a boldogság, de a válasz itt is nemleges volt. Végül most már céltalanul kóborolva, az útszéli réten meglátott egy gyermeket, aki kacagva pillangó után futott. Ekkor a szomorú ember belátta, hogy a boldogságot nem mások adják, hanem magunknak kell megteremtenünk. Ha meg akarod magadnak teremteni, az Isten hozzásegít!
Kreatív sarok ajánló
Csak egy parányi méccsé lenni, mely bevilágít egy szobát — csak egy szál deszka-híddá lenni, mely szakadékot ível át — csak egy kanálka mézzé lenni, legyen az élet édesebb — csak egy segítő kézzé lenni, mely teszi azt, amit tehet...
Ha darabjaira esik szét a világ Ha csended álnok zajok járják át Ha minden megkopott, üres és hideg Ha éppen csak pislákol elhagyatott tüzed Akkor is tudd: bármikor hazajöhetsz Ha jól ismert ösvényen zsákutcát találsz Ha ismerős tereken is idegenként...
Van neve és van arca a boldogságnak, amelyet kerestek,
amelyhez jogotok van: ő a Názáreti Jézus.
XVI. Benedek pápa
