Így szoktam ezt: ha száll az alkonyat,
az üres templomba besurranok.
Egy lélek, aki Istent látogat.
A szentek komoly arca rámragyog.
Ha násznép járt ma itt: feledve rég,
és mise sincs, se karinges papok,
az oltáron két öröklámpa ég,
az Istenemmel egyedül vagyok.
A templom üres, a lelkem tele.
Megértjük egymást, pedig nincs szavunk,
itt állok, szemben állok Ő vele
s nem látja senki, hogy együtt vagyunk.
Állok, térdre nem hajt a vágy hatalma
csak fürkészem a nagy Akaratot;
úgyis addig állok, míg Ő akarja
s ha nem akarja: összeroskadok.
Olyan végtelen áhitat fog el,
mintha erdőben néznék csillagot,
ahol az örök, ős csend ünnepel,
pedig – csupán egy templomban vagyok.
Kreatív sarok ajánló
Az Élet Kenyere, Jézus, nem csak egy köret a főétkezésben. Elképzelem, hogy miközben Isten figyeli rendkívül túlzsúfolt életünket, látja, hogy ide-oda futkosunk, dolgozunk, tevékenykedünk, néha a Szentlélek így kiált: Nem kérnél egy kis Istent is hozzá? Hányszor viselkedünk úgy, hogy elegendőnek tartjuk, ha...
Krisztus keresztjén Az van felírva, Hogy az igazság Nem vesz a sírba! – Örvendjen, akit Bántalom ér; Ha lelke tiszta, Szíve fehér! Krisztus keresztjén Az van felírva, Hogy a szeretet Nem vész a sírba! – Mind e világ bár Életedre...
Nem az evolúció véletlen és értelmetlen terméke vagyunk.
Mindegyikünk Isten gondolatának gyümölcse.
Isten mindegyikünket akart, mindegyikünket szeret, mindegyikünkre szüksége van.
XVI. Benedek pápa
