Így szoktam ezt: ha száll az alkonyat,
az üres templomba besurranok.
Egy lélek, aki Istent látogat.
A szentek komoly arca rámragyog.
Ha násznép járt ma itt: feledve rég,
és mise sincs, se karinges papok,
az oltáron két öröklámpa ég,
az Istenemmel egyedül vagyok.
A templom üres, a lelkem tele.
Megértjük egymást, pedig nincs szavunk,
itt állok, szemben állok Ő vele
s nem látja senki, hogy együtt vagyunk.
Állok, térdre nem hajt a vágy hatalma
csak fürkészem a nagy Akaratot;
úgyis addig állok, míg Ő akarja
s ha nem akarja: összeroskadok.
Olyan végtelen áhitat fog el,
mintha erdőben néznék csillagot,
ahol az örök, ős csend ünnepel,
pedig – csupán egy templomban vagyok.
Kreatív sarok ajánló
Egy betlehemi megalázott ember teremtett új világot, megteremtette az Igéből, a szeretet szent semmijéből. Ezt a világot úgy szerette, hogy ráverték egy nagy keresztre, általverték kezét és térdét, s a Nap is vérzett, ahogy vérzék. A szél elvitte kiáltását, vihar...
Maradj velem, Uram, mert szükséges, hogy velem légy, hogy el ne feledjelek. Tudod, hogy milyen könnyen elfordulok tőled. Maradj velem, Uram, mert gyenge vagyok, szükségem van a Te erődre, hogy ne essek el annyiszor. Maradj velem, Uram, mert Te vagy...
Egyik barátom úgy találja, hogy a legjobb dolog az egész szabadságból a hazatérés. Az ember ismét újnak látja lakását, végigsimogathatja bútorait és kedvenc holmijait. Apró felfedezéseket tehet és munkatervet szőhet a dolgos téli napokra. Hogy újnak láthassuk otthonunkat, ismét örülhessünk...
