Így szoktam ezt: ha száll az alkonyat,
az üres templomba besurranok.
Egy lélek, aki Istent látogat.
A szentek komoly arca rámragyog.
Ha násznép járt ma itt: feledve rég,
és mise sincs, se karinges papok,
az oltáron két öröklámpa ég,
az Istenemmel egyedül vagyok.
A templom üres, a lelkem tele.
Megértjük egymást, pedig nincs szavunk,
itt állok, szemben állok Ő vele
s nem látja senki, hogy együtt vagyunk.
Állok, térdre nem hajt a vágy hatalma
csak fürkészem a nagy Akaratot;
úgyis addig állok, míg Ő akarja
s ha nem akarja: összeroskadok.
Olyan végtelen áhitat fog el,
mintha erdőben néznék csillagot,
ahol az örök, ős csend ünnepel,
pedig – csupán egy templomban vagyok.
Kreatív sarok ajánló
1. Rögtön a megválasztása után visszavonult, hogy felvegye Róma püspökének hófehér reverendáját, ahogyan azt a hagyomány megköveteli. Igen ám, de az előre elkészített három reverenda egyike sem volt jó a méretére. Mindenki roppantul zavarban volt, az új pápa viszont mosolyogva...
Csak egy parányi méccsé lenni, mely bevilágít egy szobát — csak egy szál deszka-híddá lenni, mely szakadékot ível át — csak egy kanálka mézzé lenni, legyen az élet édesebb — csak egy segítő kézzé lenni, mely teszi azt, amit tehet...
Mi voltunk az egyetlen család az étteremben. Eriket beraktam egy etetőszékbe, és megjegyeztem magamnak, milyen csendben eszik minden vendég. Néhányan halkan beszélgettek. Erik hirtelen örömteli kiáltást hallatott… – Szia! – mondta, miközben pufók kezeivel a szék tálcáját püfölte. Szemei az...
